A magyar és a szlovák nép abban hasonló, ahogy a politikára, az állam működésére tekintenek – erről is beszélgettünk Fülöp Mártával, akinek nemrégiben jelent meg a magyar és a szlovák irodalommal és az egymást érintő sztereotípiákkal foglalkozó, Feleselő képek című kötete a Kaligramm Könyvkiadó gondozásában. A pozsonyi Comenius Egyetem tanára ki is fejtette, hogy a szlovákok közül sokan úgy élik meg, hogy markáns határvonal húzódik a választópolgárok és a hatalmon lévők között, nem érzik magukénak a pozsonyi várdombon ülésező parlamentet, a kormányt.
Beszélgettünk arról is, hogy a két nép esetében a modern nemzettudat alapja az elkülönülés. A szlovák nemzetképnek születésekor két fontos jellemzője volt: egyrészt a közös szláv nemzettudatból indult ki, a pánszláv gondolatból, amely az összes szlávot egy nemzethez tartozónak vélte. Másrészt önmagát a magyar nemzettudattal szemben kellett meghatároznia. Ennek nyomán a magyar nemzeti irodalomban szereplő „magyar tulajdonságok” itt kifordítva, negatív összefüggésben tűnnek föl. Azaz a magyar robbanékony, lázadó, megbízhatatlan és elmaradott, mert képtelen az elégedettségre. Emellett lusta, nagyhangú és ravasz. Olykor buta.
• Milyen, a nemzeti irodalomban gyökerező sztereotípiák lépnek működésbe a szlovákoknál és a magyaroknál, ha egymásról kell beszélniük?
• Hogyan tekintenek szlovákok és magyarok a két nép közös történelmére, az Osztrák–Magyar Monarchiára?
• Mennyire változnak, válnak teherré a bennünk élő sztereotípiák?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
