A szabadságkorlátozó NER

Keserű érzéssel szoktam hallgatni a hatalom mai birtokosai és az őket támogató médiaszereplők bizonygatását, miszerint Magyarországon szabadabban lehet beszélni, mint a politikai korrektséggel, „woke” szellemiséggel gúzsba kötött Nyugaton. Ott már sok mindenről nem szabad véleményt nyilvánítani, bezzeg itthon…

Sajnos nem Magyarországon lehet felmenni a szabadság magas hegyére: az Orbán-rendszer elmúlt tizenegy évében egyértelműen csökkent a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság szintje. Ez a kormányzati többség jogi rendelkezésekkel és a félelem légkörének elterjesztésével elérte, hogy a szabad szó kimondása kockázatosabb legyen, mint a sokszor csak „pufajkásnak” elnevezett Horn Gyula vagy az újabban ismét sokat támadott Gyurcsány Ferenc idején.

Ami Hornékat illeti: a közösség elleni izgatással kapcsolatos Btk.-rendelkezés szigorítására, azaz a szólásszabadság korlátozására vonatkozó törekvésüket az Alkotmánybíróság elhárította. A parlamentben az ellenzék lehetőségeit – a megszólalási lehetőségeket is beleértve – az 1994-es házszabállyal az MSZP–SZDSZ kétharmados többség bővítette ki: ekkor vezették be az azonnali kérdések műfaját, lehetővé vált a politikai vita kezdeményezése, a vizsgálóbizottságok felállításával is élhetett az ellenzék (a Tocsik-ügy kapcsán erre sor is került). Ami pedig Gyurcsány miniszterelnökségét illeti: a 2006-os tüntetéssorozat idején számos rendőri visszaélés történt, sokan ártatlanul kerültek rendőrségi fogdába – de a másodfokú bíróságok mertek tömegesen az akkori hatalommal szembe menni, és a fogvatartottak nagy részét szabadon engedni. Az akkori állami rádió és televízió nem volt a kormány engedelmes szócsöve, amit pont az bizonyít, hogy az őszödi beszéd nyilvánossága maradandó károkat okozott a kormánypártoknak, és ezt a nyilvánossá tételt pont a javarészt a kormány (az állam) pénzeszközeiből finanszírozott Kossuth rádió tette meg először. Manapság el tudná képzelni bárki is, hogy az állami M1, a Kossuth rádió Orbán Viktorra kínos dokumentumokat hozna nyilvánosságra vagy akár a kormányt bíráló politikai jegyzeteket, kommentárt olvasna fel egy ott dolgozó újságíró?! Nem, ma ez nálunk elképzelhetetlen, ugyanakkor ez az újságírói magatartás Nyugaton – például Németországban – jelen van az ottani állami csatornákon.

Erről is olvashat a cikkben:
• Pont az alaptörvény gondoskodik a magyar állampolgárok szabadságának lenyisszantásáról.
• A gondolat kinyilvánításának szabadságát további jogszabályi rendelkezések is korlátozzák.
• A Fidesz-többség által elfogadott munka törvénykönyvében is található szólásszabadságot tartalmazó rendelkezés.
• Diktatúra Magyarországon nincs, de hogy igazi szabadság sincsen, az egyértelmű.

A teljes cikket a Magyar Hang november 12-én megjelent 2021/46. számában találja (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!