Olcsó kocsmát kerestünk, nem turistásat, simát, egyszerűt, ahova a helyiek járnak, és nem csapolnak benne hangzatos fantázianevű, túlárazott kézműves söröket. Kijöttünk a belvárosból, egy ideig keringtünk az addig bejártakhoz képest sötét és néptelen utcákon, zsebre vágtuk a Google Mapset, csak mentünk, amerre gondoltuk, hátha útba esik valami, minden kivilágított cégérnél fölvillanyozódtunk, aztán kiderült, hogy ez sem az. Nem volt még túlságosan későn, igaz, errefelé egy órával előbbre tartanak, de pont azon a hajnalon volt esedékes az óraátállítás, úgy kalkuláltunk, amit elvesztettünk a határon, rögtön visszakapjuk, nem beszélve arról, hogy visszafelé megint nyerünk hatvan percet, szóval végeredményben egy órával fiatalabban érkezünk haza.
Ilyesmikről beszélgettünk, én közben egy ifjúsági regényt is emlegettem, Lengyel Balázs írta, az olcsó, puhafedeles, zsebkönyv méretű változatot olvastam, még apámé volt, akkurátusan, tintával bele is írta a nevét. Nagyszebenben játszódik, Bem apó erdélyi hadjárata idején, A szebeni fiúk volt a címe, a sztorira már nem emlékszem, de arra gondoltam, ha leülünk a kocsmaasztal mellé, megnézem (csekkoltam, rajta van) a Wikipédián a regény tartalmát, a kocsmaasztal azonban egyelőre a messzeségbe veszett.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
