Február 22-én született 1838-ban, ezért jutott eszembe Mathiász János, ezért írok most róla. Azaz közel sem ezért, ez csak apropója az írásnak. Tisztelem, becsülöm ahogyan, amiért élt, és irigylem érte. Na meg, ha az 1875-től dúló filoxéravész volt a magyar szőlőkultúra tatárjárása, ő kétségkívül a második honalapító utána. Egy Noé, aki bárkáján vitte át a túlpartra a szerelmet. Az volt neki ugyanis a tőke meg a vessző, múlhatatlan szenvedély és küldetés. Arany János a szőlészet Petőfijének nevezte, Ady szerint kertje a csodák kertje, későbbi munkaadója, Andrássy Gyula gróf a borok királyának és a szőlők fejedelmének tartotta, de azt hiszem, kivételesen én fogtam meg a leglényeget – egy nyelvében és borában élő nemzet megmentésének alig értékelt hőstettében. Most másképpen, és főleg nem is a bor-, hanem a szőlőkultúra van veszélyben minálunk, és szeretek ínséges időkben, amikor akácosok váltják a mosolygó Saszlákat a hegyoldalban, ilyen héroszokra emlékezni.

A többségnek, ha ismeri egyáltalán, a Szőlőskertek királynője, a Cegléd szépe, a Csabagyöngye jut róla eszébe, asszonynevű szőlők meg a homoki szőlőművelés, Kecskemét. Holott ezek csak a végállomások voltak, ennél hosszabb és gazdagabb az út. Ádámföldén született, mintha az Édenkert lett volt szomszédja; ezután Eperjes, Kassa, Mád következett a kecskeméti végállomás előtt. És szőlő, szőlő mindenütt. Eperjes és Kassa (kiegészülve Bártfával) fontos borkereskedelmi útvonalon feküdt, a bor itt közügynek számított, de nem ez hívta el az íróasztaltól Mathiászt. Az egyetemet nem fejezte be, így is Abaúj vármegyénél lett írnok, kicsivel később főispáni titkár. Bürokrata korában is jobban érdekelte a hegy, mint a tinta – a kassai Rozália-hegyen két hold földet vesz, hamarosan ezerhatszáz-féle (!) szőlő csodájára járhattak a városi polgárok (én ide képzelem Sárosi Árpád szüretverseit is). Hogy miként hordta össze ezt mind, elképzelni sem tudom, mert épp maga panaszolja első publikálásában (Borászati Lapok 1871/2) a mindenféle szőlővesszők drágaságát: „Ügyesek ám a franczia, belga s angol szőlő- és gyümölcstenyésztők, kik mesterséges keresztezés által képesek uj válfajokat előteremteni, – de tudják is ügyességük s fáradságuknak hasznát venni, midőn a legújabban keletkezett, világhírű Golden Champion muscatai egy gyenge példányáért 6, egy egészséges, szaporításra alkalmas rügyért 1 tallért fizettetnek maguknak.”