A téma ugye az, amiről az ember ír. Még nem történet, nem cselekmény, ezeket az ember, hogy úgy mondjam, kicsíráztatja abból, amiről írni akar. Miről írni? Emlékeim szerint Esterházy teszi fel így a kérdést egy szövegében. Írni az eső után sarjadó lágy fűről. A kis diófacsemeték friss ágacskáiról. Az egyiket Csabától, a másikat Tibitől kaptuk, a cserfagyereket Zolitól. Lehetne írni róluk is. Barátságunkról.
Vagy a holnapról, az ismeretlen jövőről, amikor e mai fácskák már dús lombbal állnak a tördemici tájban. Ennek kapcsán a reményről. Álmokról és félelmekről. Hogy hová tart a világ? Hová, amikor a parlament elfogadja a „salátatörvényt”, mely megengedi a tarvágást védett erdeinkben is. Miről írni? A téma, nyelvtudományi értelemben, az ismétlődő nyelvi jelek összessége. A kiindulópont. Badacsonyról írtam eddig. Ez volt a téma. Az új információk, szabadan értve, új gondolatok összességét rémának nevezi a nyelvtudomány. Mi újat lehet mondani még e tájról? Mondjuk, a tóról még nem írtam. Két éve élek itt, de a Balatonról soha. Pedig. Pedig itt van velünk, mint az írásbeliség. Van partja. (Nem parttalan.) Van kiterjedése, mélysége, története. És reggelente olyan kék, mint a tinta. A Balaton nemcsak földrajzilag meghatározható, de történelmileg és szociokulturálisan is. A Balaton az terület a regényben (és az országban persze), ahol két hétre még a hatvanas években is nyugati demokrácia volt. (Lásd holland és német csajok, külföldi slágerek, „dollárboltok”, nyugati autók, Riviéra.) A Balaton nélkül feltehetőleg nincs rendszerváltás sem. A Balaton mai elfoglalása, felvásárlása és körbeépítése tehát szimbolikus. Mit építenek körbe? (Akkuzatívusz.) A reményt.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
