Elkerüléssel kísérletezem. Nem görcsösen, csak úgy lazán, magától értetődő módon. Amikor legutóbb Berlinben jártam, messziről sem láttam a Brandenburgi kaput, a Kurfürstendammot, a Reichstagot. Utóbbit, mondjuk szerettem volna, mivel eddig még sosem jött össze a kupolamegtekintés. Most jó előre foglaltam időpontot, de hiába, előző nap mail érkezett, sztornírozva lettünk. Gondolom, a választások miatt. Az Alexanderplatzot viszont nem tudhattam mellőzni. Azt már-már lehetetlen, ott fut össze minden út, ha tartósan megtorpanni nem is célszerű, keresztülhaladni rajta muszáj sajnos.
Bárhová megyek, egy ideje nem a nevezetességek, nem a látnivalók érdekelnek. Az érdekel, ami itthon is. Kávézók, sörözők, parkok, terek, utcák. A hangulat. Hova megyek, ha megyek valahova Budapesten? Nem a Váci utcába, meg nem is a Vörösmarty térre. Amikor mégis oda keveredek, késztetésem lenne – akárcsak a sunyi reptéri és pályaudvari pénzváltóknál –, hogy elmondjam az összes ott kóválygó turistának: menjetek innen máshova, minden perc, amit itt töltötök, ostoba időpocsékolás. A Vár kivétel, oda felmegyek olykor, lenézni a városra a Nemzeti Galéria elől jó, végigmenni a Tóth Árpád sétányon szintén jó, január elején ott számláltuk meg a legtöbb karácsonyfát az ablakokban.
Kávézóknak, sörözőknek, parkoknak, tereknek, utcáknak, kerületeknek, negyedeknek nézek utána, amikor felkészülni igyekszem egy-egy út előtt. Készületlenül balgaság lenne nekivágni. Így is megesik, hogy nem mutatja meg magát egy város első nekifutásra. Sokszor másodjára sem. Németország fővárosa is így cselekedett. Csak harmadjára-negyedjére volt hajlandó barátkozni velem. Mit lehet csinálni Berlinben, ha nevezetességkerülős túrán van az ember?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
