A „testvériség-egység” eszméje nem csak üres szólam volt Jugoszláviában
Szarajevói utcakép 1965-ben jugoszláv zászlóval (Fotó: Fortepan/Romák Éva)

A Balkán történelme nagy részében: forrongó, nyugtalan vidék. Az ma is – elég legújabban a Bosznia-Hercegovinában történtekre gondolni –; pedig volt egy időszak, a jugoszláv állam kora, amikor a „testvériség-egység” eszméje elhitette a Balkánon élőkkel, hogy a múlt fájdalmai feledhetők.

Összeszorult a gyomrom, amikor nyílt az üzlet ajtaja. Soha nem tudhattam, ki lép be rajta. A környékbelieket ismertem, de ha idegen érkezett, összevissza cikáztak a fejemben a gondolatok, villámgyorsan próbáltam kitalálni, milyen nyelven kell megszólítanom. Ha tévedtem, a mesterem jókora fülessel adta tudtomra és a vásárló tudtára, hogy szamárságot csináltam. Így hát vagy megvártam, hogy a vevő és a bolttulajdonos üdvözöljék egymást, vagy hadarni kezdtem: Dobar dan! Jó napot! Guten Tag! Bună ziua! Dobrý deň! Ez a módszer inaskorom első heteiben be is vált, aztán egy alkalommal akkora taslit kaptam, hogy bennem akadt a szó. – Ideje, hogy megtanulj köszönni! – torkolt le a mesterem. Az eset után világossá vált, muszáj figyelnem a jeleket, amelyekből kitalálhatom, hogy német, magyar, szerb, szlovák vagy román vevővel állok szemben. Idővel persze beletanultam ebbe is, a saját nyelvén tudtam kiszolgálni a német asztalost, a szlovák molnárt és a szerb gazdát.

A fenti történetet egy bánáti szatócsboltos mesélte az unokájának, aki már nagypapakorában adta tovább nekem. Szép példája annak, hogy a Vajdaság soknemzetiségű vidékein már bő száz évvel ezelőtt is tudták becsülni egymás kultúráját az emberek. Azelőtt is, hogy az első és a második világháborúban egymásnak estek volna.

A Balkán soknemzetiségű terület, és az itt élő népek súlyos történelmi terheket cipelnek. Nem volt könnyű dolga Josip Broz Titónak, amikor a második világháború után úgy döntött, egy államba kovácsolja össze a nem sokkal korábban még egymás falvait gyújtogató népeket. Szükség volt egy eszmére, amit mindenki a magáénak érezhetett: ez volt „testvériség-egység”. Az állami ideológia szerint nem számított, ki honnan jött – mindenki jugoszláv volt.

• Miben mutatkozott meg a a „testvériség-egység” eszméje?
• Miért olyan erős manapság is a Jugó-nosztalgia?
• Hogyan kerekedtek felül a nacionalista sérelmek a barátságon?

Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!


Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!