Napjainkban a közgondolkodást kaotikussá züllesztette a Fidesz-propaganda. Muszáj visszamennünk a kályhához, ha rendet akarunk tenni a fejünkben.
A demokrácia: népuralom, szorosabb fordításban a démosz uralma. Ezt az antik Athénban úgy értelmezték, hogy a népgyűlésnek (amelyben kizárólag a teljes jogú polgárság, tehát a démosz vehetett részt) joga van bármihez. Például népgyűlés ítélte halálra Szókratészt, amivel érzékeltetjük is, hogy ez sem tökéletes berendezkedés.
A modern demokrácia ennek a fordítottja. Athénban azt mondták, hogy a népgyűlésnek joga van mindenhez („pozitív” demokrácia), az újkori gondolkodás szerint azonban „negatív” demokrácia van: a szabadságot az garantálja, ha a hatalomnak (a modern népgyűlésnek) nincs joga mindenhez: körülhatárolták az állami hatalmat azzal, hogy definiálták, mihez nincsen joga.
Így születtek az elhatárolt hatalmi ágak (törvényhozás, végrehajtás, bíráskodás) és az elidegeníthetetlen emberi jogok. Ezek sorában első a személy tisztelete: nem szabad senkit sem megölni (tehetett bármit, az állam nem gyilkol), másodiknak pedig a lelkiismereti szabadság (mert ebben különbözik az ember az állattól): senki sem kötelezhető arra, hogy a lelkiismerete ellenében cselekedjék, és arra sem, hogy ne tegye meg, amit a lelkiismerete diktál. Az elsőből levezethető a személyes szabadság tisztelete (pl. nem lehet lefogni senkit sem, csak alapos indokkal és bonyolult eljárásban), a másodikból a gondolkodás, a szólás, a véleménynyilvánítás stb. szabadsága, ezeket is csak rendkívül alapos indokkal és bonyolult eljárásban lehet korlátozni.
Fontos kitérő: a sajtószabadság nem az újságírás szabadságát jelenti, hanem a nyomdagép (azaz a sajtó), a sokszorosítás, tehát információáramlás szabadságát! Nem az újságírók speciális védelméről szól, hanem minden emberéről!
Természetesen (a rosszra is hajlamos emberi természet miatt) kezdettől probléma volt, hogy vannak, akik ezen szabadságjogaikkal visszaélnek. A nagy gondolkodók azonban rámutattak: a szabadságjogokkal való visszaélést egyfelől nemigen lehet államilag megtorolni (csak rendkívül alapos indokkal és bonyolult eljárásban), továbbá arra is, hogy ezen szabadságjogokra a legfőbb veszélyt maga az államhatalom jelenti: a hatalmat gyakorlók mindig találnak indokot, hogy elhallgattassák a kritikusaikat. Szabadságjogaidat kizárólag a szabad nyilvánosságban védheted meg!
Eme bonyolult, mindenhol és mindenkor eleven problémakör orvoslására idővel megszülettek az úgynevezett demokratikus fékek és ellensúlyok, mostanra pedig szofisztikált rendszert alkotnak a nyugati demokráciákban.
Ezzel meg is érkeztünk a mai Magyarországra. Elek István digitális kiadásunk Kompország című műsorában precízen elmondta, mióta és milyen lépésekben bontja le a jogvégzett Orbán Viktor a demokratikus jogállamot. Abban is igaza van Eleknek, hogy ennek a – legkevésbé sem ad hoc, hanem nagyon is koncepciózus – átalakításnak a lényegi célja: Orbán személyes, illetve pártjának kollektív hatalmát örökre meghosszabbítani, egyben saját családjának és közvetlen csatlósai szűk körének a folyamatos gazdagodását biztosítani. A hatalom vagyon, a vagyon hatalom.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
