Próbáltam elképzelni, mit szólnának az USA állampolgárai, ha azon kapnák magukat, hogy nemzeti konzultációval zaklatnák őket, de nem sikerült. Hogy kis hazánkban mért vált ez a rohadt nagy demokráciáról kamuzó népszokás hagyománnyá, ki ezért, ki azért nem érti, politikai hovatartozása szerint. Az én értelmezésem a legelsőtől kezdve egyértelmű. Ezek így gondolkodnak: rohadt sok pénzért azt játsszuk, hogy kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, de eleve úgy fogalmazzuk meg a kérdéseket, hogy válaszaitok tökéletesen egyezzenek az általunk már eldöntött dolgokkal. Egyszerűbben szólva: hülyét csinálunk azokból, akik ezt kamut komolyan veszik, tehát legfőképp azokból, akik ránk voksoltak a választásokon, mert rajtuk kívül mások már rég nem töltik ki, nem válaszolnak, nem küldik vissza a kitöltetlen lapokat.
Ezt igazolja, hogy az utóbbi években hatalmas, raklapokat megtöltő kupacokba gyűjtötték (a családomé is oda került) a bontatlan borítékokat. Így is fogalmazhatok: mi, a nem kormánypárti polgárok tettük ezt, azok, akik nem szeretik, ha hülyének nézik őket, én sem. Mi nem játszani akarjuk a demokráciát, hanem látni, érzékelni, megélni, benne lenni.
A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap november 7-ig kapható 2024/44. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
