Nem tudunk a harminc éve elhunyt Aczél Györgyről úgy beszélni, hogy közben elsősorban ne magunkról beszéljünk. Nem tudtak kortársai és nem tudnak a maiak sem. Ez persze nem felmentés próbál lenni, sokkal inkább ítélet. Aczél György önmagában mintha nem is létezne. Inkább gondolunk rá morális dilemmaként, mintsem egykor élő és lélegző, szabad akarattal rendelkező személyként.
Ellentmondásos ez, hiszen azt hinnénk, épp ő volt a legszabadabb, aki dönthetett mások sorsa, pályája felett. Valójában, mint ez Nádas Péter mindjárt kifejtett történetéből is kiderül, ő volt a leginkább rab mind közül.
A teljes cikket a Magyar Hang december 3-án megjelent 2021/49. számában találja (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
