„Ha úgy volna zsírom,
Mint ahogy nincs lisztem,
A szomszédban kérnék tepsit,
Sütnék túrós rétest.”
(népi mondóka)
– Jó napot kívánunk, nem tudjuk, jó helyen járunk-e, mi magát Európát keressük! Itt van még?
– Hogyne! Mi vagyunk Európa! Tetszenek látni, rendületlenül újra itt ülünk körben, aki Európa, mind itt van megint, tessék befáradni!
– Köszönjük, nagyon kedvesek, hogy megvártak bennünket! Tudniillik néha, amikor itt benn túl szilárd a háborúpárti egység, hogy ne zavarjuk meg a nagy büdös konszenzust, mi ki szoktunk menni kávézni; és nemcsak ide az előcsarnok büféjébe, hanem amikor megyünk Kijevbe, jövünk Moszkvából Pekingen át Washingtonba, ettől a sok önként vállalt békepárti ide-oda rohangálástól annyira összezavarodunk, hogy gyakorta teljesen elvétjük a visszautat. Most is: azt sem tudjuk, hol áll a fejünk! Tessék elképzelni, délelőtt Strasbourg kapuja helyett véletlenül Azerbajdzsán Bakujába kopogtattunk be.
– Nyugodjanak meg! Mi egyelőre itt vagyunk, és még várjuk magukat. Ugyanis ha nincsenek jelen, itt rém unalmas az élet! Úgyhogy nyugi, látom, melegük van, gombolják ki a zakójukat, oldják meg kicsit a nyakkendőjüket, nyalják meg kicserepesedett ajkaikat, és üljenek a helyükre!
– Tessék mondani, kérdezhetek valamit csak úgy, unterunszgezágt?
– Persze!
– Ezek a tőlünk otthonról jött újak már itt vannak?
– Hogyne! Alig várták, hogy maguk is megjöjjenek.
– Ettől tartottunk!
– Na, egy-kettő, ha úgy gondolják, bele is vághatunk! Vagy akarnak előbb kicsit most is kávézni egyet?
– Nem, ezúttal nem, hiszen rólunk lesz szó!
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
