Nem mondom, hogy először, de nem is sokadszor jártam életemben Budapesten, amikor felvettek az egyetemre, és be kellett iratkozni. Anyám jött velem a fővárosba. Ez előtt csupán néhány utazási átszállás, a felvételi vizsga, egy-két operalátogatás (szinte végig aludva az azóta sem szeretett műfajt), állatkert-látogatás és egy mandulaműtét volt ittlétem apropója. A beiratkozáskor derült ki, hogy kollégiumi szállást nem kapok. Igaz, a tanítás csak október elején kezdődött már akkor is, egy hónappal később, mint bárhol másutt, szóval volt idő helyet keresni.
A körülöttünk lévő beiratkozók (akik között nem egy ma már híres művész volt) tanácsára megpróbáltunk a körúton keresgélni valami lakhatást. Egész egyszerűen becsengettünk bizonyos lakásokba, arrafelé sok kiadó szoba volt, természetesen siker nem koronázta próbálkozásunkat. Cserébe mindenféle emberrel találkoztunk, főleg házmesterekkel, akik ide-oda küldözgettek bennünket. Rettenetes helyeket láttunk, ajánlottak ágybérletet, társbérletet és hasonló borzalmas elképzelést. Emlékszem anyám ijedt arcára, de én sem voltam boldog. Legfeljebb azért, mert felvettek, ide, az ország egyik legizgalmasabb helyére, ahol lényegében nem tanultunk, könyveink sem voltak, csak kottáink, és játszottunk. Hangszeren meg kóruson. Az, hogy elsőre bekerültem, azóta is jószerivel érthetetlen számomra. Emlékszem, a vidéki nagyváros híres iskolájának tanára, aki a gimnáziumban tanított engem, még a felvételi előtt mondta, ne is reménykedjek, úgysem vesznek fel, hisz oda még pesti, sőt rózsadombi lányok sem mindig jutnak be, mit képzelek én, aki faluról jöttem… Hát nem lett igaza.
Szóval nem volt nekem furcsa az albérlet, az idegen helyen lakás. Már a gimnázium idejét is így töltöttem, távol a szüleimtől, mert a faluban nem volt megfelelő iskola, de még a könnyen elérhető környéken sem. Élesen élnek bennem a rettenetes költözködések, amelyek akkor kezdődtek. Hatalmas bőröndökben cipeltem, segítség nélkül innen oda, onnan ide a holmimat, elsősorban ruhákat meg kottákat, könyveket. Voltak dolgok, amelyek mindig elkísértek és ma is velem vannak, állandóan.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
