„Pilinszky akkor oltott villanyt, amikor kint kezdett világosodni”

Pilinszky János ténylegesen félt az ötvenes években, hogy elvihetik – többek közt erről beszélt lapunknak adott interjújában a költő unokaöccse, Kovács Péter Barnabás. A ma már 82 éves művészettörténész élete első felét nagybátyja mellett töltötte, emlékeiről pedig Pilinszky közelében című, idén újabb kiadást megért kötetében adott számot.

Kérdeztük őt arról is, hogy édesanyja, Pilinszky Veronika miben hasonlított nagybátyjához. – Nagyon ragaszkodtak egymáshoz, de két teljesen különböző természet voltak. Igazából nem hasonlítottak egymáshoz. Édesanyám igazán nem bírt irodalmi érdeklődéssel. Ha visszaemlékszem gyerekkoromra, ő mindig hallatlanul vidám, eleven volt. Élete végére viszont, mikor apám halála után ott maradt, rettenetesen megkeseredett, súlyos depresszióba esett. Na, ebben hasonlított Jánosra. Ő sajnos egész életében depressziós volt. Egy szobában aludtam vele, az ötvenes években akkor oltott villanyt, amikor kint kezdett világosodni – idézte fel a művészettörténész.

Szóba került az a történet is, amit a rendszerváltáskori Holmiban idézett fel. Egy 1973-as párizsi tartózkodásuk során vesztek össze a vacsoraasztalnál, majd Kovács el is viharzott, hogy aztán nagybátyja egy másnapi levéllel igyekezzen kiengesztelni.

• Milyen volt Pilinszky kapcsolata a nagy szerelmével, Márkus Annával?
• Mit szól azokhoz a találgatásokhoz, hogy valójában nem is a nőkhöz vonzódott Pilinszky?
• Pilinszky megítélésében van olyasmi, ami bosszantani szokta?