Állíthatom, hogy hosszú pályafutásom során volt alkalmam kiismerni mind a kiváló, mind a közepes, mind a rossz színészeket – de Orbán Viktor minden ismereteimen túl lenyűgöz.
Az elmúlt évtizedekben is jócskán kerültem hatása alá többféle mindenféléjének, ám az utóbbi időben alkalmanként tátott szájjal hallgattam, ahogy képes volt előadni az elképzelhetetlen összes változatainak sűrítményeit. Sziporkái még tőle is előre nem látott szenzációnak számítanak. Tény, hogy mindazok a grandiózus lelemények, amelyek akár csak két évvel ezelőtt is magával ragadták bámész híveit, mára elhasználódtak, nem hatnak, mert kifulladtak és bedöglöttek, ráadásul kiderült, hogy milliárdokért voltak teljesen fölöslegesek. Az meg, hogy „ne arra figyeljetek, amit mondok, hanem csak arra, amit csinálok”, szintén érvényét vesztette. Mára nem lehet másra figyelni, csak amiket mond, hiszen tettei és szavai egymással végre konkordanciába kerültek. Egy ideig valóban semmi köze nem volt lépéseinek kijelentéseihez. Újabban az egyeztethetetlenség a múlté. Igaz, hogy összevissza beszél, de amit tesz, annak nyomán összevissza is teszi. Amióta szeretett exminiszterének a Fidesz sötétjében bujkáló exférje a fényre lépett, szavainak és tetteinek zűrzavara tökéletes egységben jelentkezik.
A focifilozófián nevelkedett spíler nem adja föl, minden eddigi szereplését megpróbálja felülmúlni. Mint 1879-ben Szegednél állt ellen a Tisza áradásának Zubovics Fedor, e kalandor huszárkapitány mondását követi: „Menteni jöttem, nem meghalni!” Stílusa már nem a miniszterelnöké, nem a pártpolitikusé, végképp nem a családapáé és a labdarúgó-szakemberé, hanem kicsit talán inkább a hívő léleké, kicsit nagyon inkább a világpolitikai programozóé, de legesleginkább egy nagy-nagy jellemszínészé.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
