Sokak számára megfizethetetlen árak, kétségbeesett bérlők, matekozó kiadók

Jó helyen van. A hirdetés is így fogalmazott, meg hogy minden könnyedén, gyalogosan is percek alatt elérhető. Valóban, több élelmiszerüzlet, gyógyszertár, kávéházak, pubok, villamos, busz, metró pár perc kényelmes sétányira, ezért gyanús az újépítésűként leírt, gépesített, egyszobás lakás havi 170 ezer forintos bérleti díja, de ki tudja, Budapesten is történhetnek csodák. Az ötödik emeletre kell mennem, a lift azonban csak a negyedikig jár, ami nem műszaki hiba, hanem végállomás. A legfelső szintre keskeny, félhomályos cselédlépcsősor vezet két fordulóval a talán másfél embervállnyi széles, majd koromfekete folyosóra – de már látni a fényt a szó szerint alagút végén, mert az ingatlanügynök nyitott ajtóval vár. Míg odaérek, azon kalkulálok, hogy ide kvázi képtelenség babzsáknál masszívabb szerkezetű bútort felszuszakolni – és már be is toppanok a lakbér szerint álmaim otthonába.

Nos, nincsenek csodák. És előtér sincs, illetve a szoba az, meg a konyha, a nappali és a háló is egyben, mint az nagyjából várható volt, csakhogy mindezt a kinti közlekedő hangulatát folytatva, létezhetetlenül szűk helyiségben valósították meg. Kiadja a harminc négyzetmétert, csak négyzet helyett hosszú téglalapként, s ezen a szemmel láthatóan újonnan kialakított egyetlen ablak sem segít, mert a hátulsó falhoz biggyesztett alapkonyhabútor környékére nem jut a napfényből, az innen nyíló wc–zuhanyzóba meg pláne nem. Az ügynök az arcomról olvasva magyarázkodásba fog, kiemelve a pozitívumokat, miszerint a lakás olcsó, az elhelyezkedése hibátlan, és ezzel véget is ér a felsorolás, úgyhogy nekem kell kérdezgetnem, így derül ki, hogy az ingatlan tényleg új, idén alakították át lakássá a korábban a liftgépezethez tartozó műszaki kiszolgálóhelyiséget, ez magyarázza a folyamatoskattogó-csattogó, vonszolódó zajt. De lakóközösség nyugodt, békés, inkább idős emberek, tíz utántól reggelig alig használják a felvonót. Búcsúzóul megjegyzi, hogy még aznap jelezzek vissza, mert sok az érdeklődő, de engem már elnyelt a műszaki folyosó sötétje.

Újságírói tesztüzem volt, ilyetén kockázatoktól és mellékhatásoktól mentes, csakhogy tömegek élesben csöppennek az ingatlanpiacon hasonló helyzetekbe.