Alkalmi Ukrajna a Dunántúlon

Alkalmi Ukrajna a Dunántúlon

Fehérvárcsurgó neobarokk állomásépülete (Fotó: Magyar Hang/Végh László)

Fehérvárcsurgó vasútállomásán pókháló lepi be a sorompót, a neobarokk állomásépület ablakait pedig pozdorja fedi. A települést jelző tábla olyan rozsdás, hogy azt a Komárom felé tovasuhanó S150- es vonatban ülve képtelenség leolvasni. Mondjuk, nem is nagyon van miért silabizálni a betűket: itt ugyanis már egy évtizede nem áll meg a vonat.

Körbenézek az elhagyatott állomáson. Már messziről kitűnik az a csillogó alumíniumoszlopok közé illesztett hirdetmény, amely arról tájékoztatja az idetévedőket, ha esetleg vasúttal mennének Komárom felé, akkor Bodajkon tudnak felszállni rá. Ha a másik irányba, Székesfehérvárra mennének Fehérvárcsurgóról, akkor legközelebb Székesfehérváron (!) tudnak csatlakozni a járatra az utazók.

Az abszurd kiírás alighanem annak a 2009-ben megkezdett intézkedéssorozatnak az eredménye, amelynek keretében a Bajnai-kormány alatt több mellékvonalon leállították a személyszállítást. Egy év múlva az első kétharmaddal megválasztott Fidesz–KDNP kabinet visszaállította a vonalat, ám újabb két esztendő elteltével az 5-ös számú vasútvonal korábbi 18 állomásából már csak 9-en lehetett le- és felszállni.

Merre van a Dunántúlra lokalizált alkalmi Ukrajna?
Vannak-e még restik a vonalon?
Hol van Komárom-Esztergom Megyében „Aprajafalva”?

A teljes riportot a Magyar Hang június 25-én megjelent 2021/26. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!