Államtitkár a jégen

Egészen szürreális az az ámokfutás, amit Takács Péter egészségügyi államtitkár művel ezekben a hetekben. Előbb egy lepukkant állami kórház rozsdamarta liftjéből szidalmazza „harcos ellenzékiként” a 15 éve kormányzó Tisza Pártot, majd néhány nappal később és másfél száz kilométerrel arrébb immáron kormányzati pozícióból pózol egy felújított gyermekegészségügyi központban néhány guriga vécépapír társaságában. Az államtitkár buksijára azután tette fel a csörgősipkát a kormányzati propaganda, hogy megjelentek az első mondatfoszlányok Kollár Kingának, a Tisza Párt uniós képviselőjének kétségtelenül szerencsétlen módon megfogalmazott beszédéből. Régóta keresett valami megcsócsálható koncot az aranyáron kitartott médiagépezet; óriási vehemenciával kapta fel a kiforgatott mondatokat a Bayer Zsolt vezette agitátorhad.

Ami pedig az orvos végzettségű közszolga közösségi médiás posztjai alatt zajlik, az maga a vásári komédia. Valószínűsítem, hogy a tekintetes államtitkár profilját a sokadik ingyenélő pártkommisszár igazgatja egy betegágy mellett gürcölő nővér fizetésének a sokszorosáért, azaz nem Takács nertársnak köszönhetjük az olyan veretes mondatokat, mint… de nem is idézem. Éppen elég az, hogy a nevét adja ehhez a handabandázáshoz. Én szégyellem magam országom egészségügyi államtitkára helyett; restellem, hogy ilyen erkölcsi mélységekbe süllyed nap mint nap, vélhetően felsőbb pártutasításra, ahelyett, hogy valós szakmai tudásával segítené mostohán kezelt szakterületét. Tegyük hozzá, hogy nem ő az első a sorban, akit e szégyenletes kényszerpályára irányított a rettegő hatalom.