
Az új ismeretek miért nem irtják ki a régi emlékeinket? Hiszen elméletileg ugyanazok az idegsejtek is kódolhatnák őket, ami úgynevezett katasztrofális (irányíthatatlan, kaotikus) felejtést okozna. Hogy ez miért nem történik meg, arra Buzsáki György agykutató tanítványai jöttek rá, akik a nyitott szemmel alvó egerek pupillájának szűkülését és tágulását figyelték.
A memória működése még a XXI. században is sok rejtélyt tartogat. Sok mindent nem tudunk például az emlékek rögzítéséről és előhívásáról sem. Azt már tudjuk, hogy az emlékek alvás közben rögzülnek az agyban. Ilyenkor újra eljátsszuk ugyanazt az idegi aktivitást, ami a tanulás során is megjelent az agyban, és ezáltal megerősödnek az idegsejtek közötti kapcsolatok (amelyek valahogy kódolják az emléket). Azt azonban nem tudtuk eddig, hogy az újonnan tanult ismeretek miért nem teszik tönkre a régebbi emléknyomokat.
Pedig ez elvileg könnyen megtörténhetne, ha az új információ átrendezné a régi tudást őrző idegsejtek hálózatát. Ez úgynevezett „katasztrofális felejtést” okozna, amely hatásait elképzelni is nehéz. Gondoljunk bele, hogy milyen lenne, ha az iskolában korlátozni kellene a megtanulandó tananyagot, nehogy a túltelített memóriából az új emlék elraktározása közben törlődjön valamilyen alapvető ismeret, amit már régen sajátítottunk el.
• Mit árul el a pupilla tágulása a memóriáról?
• Mi az alvás funkciója?
• Az ember hasonlóan működik?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!