Amíg bent vagy, s amint kint vagy

A név mellékes, a lényeg, hogy a NER ernyője alatt állt. Történt pedig, hogy vállalva az égi áldást (esőt, zivatart, vihart), kilépett az ernyő alól. Ettől kezdve mindaz, amit addig az ernyő eltakart, láthatóvá vált. Pontosabban láttatni kezdték azok, akik az ernyőt birtokolják és híveik fölé tartják. Akik nem igazán vizuálisak, azok számára még ennyit: olyasféle ez, mint A császár új ruhája című mese végkifejlete, amikor is az utcán vonuló császár az egyetlen, aki azt gondolja, azt hiheti, hogy testét ruha fedi, miközben mindenki ujjal mutogat rá, és kiáltozza, hogy a császár meztelen. Efféle pucérrá válnak azok, akik kilépnek a föléjük tartott ernyő alól. Talán így pontosabb: az ernyőt birtoklók lemeztelenítik azokat, akiket addig mindenféle vihartól megóvtak.

Mindez nem így történne, ha az ernyő alatt állókról addig is mindent tudhatnánk, amíg nem lépnek ki alóla. Természetesen ezt még elképzelni is lehetetlen, hát még elvárni, hogy valósággá váljon. Vegyünk egy példát, ez esetben is név nélkül, aki akarja, nevesítse, engem továbbra sem a név érdekel. Mondjuk, adott egy magas beosztásban lévő kormánytisztviselő, aki bármikor megteheti, hogy behuppan egy nem saját tulajdonú helikopterbe, és bárhonnan fölszállva elrepül egy úti célként megadott településre, ahol aznap a családtagjai utcájában lakodalom van. Ha ez titokban marad, azaz oknyomozó újságíró nem leplezi le, akkor titkosítás nélkül is örök titok marad. Ám ha ez a tisztviselő idő múltán úgy érzi, elege van abból a szennyből, ami az ernyő alatt történik, és kilép, hogy ebben tovább ne kelljen részt vennie, törvénytelen kihágását abban a percben láthatóvá teszik. Természetesen a titok fölfedése itt nem áll meg, visszalapoznak a kartonjában, és előbányásszák az összes efféle kihágást, és mindezt addig csinálják, míg az addig angyalként ismert és funkcionáló tisztviselőből patás ördögöt nem gyártanak.