A történelem legfontosabb családja a Szent Család. Két évezrede hivatkozunk rájuk, említjük őket példaként. Közben a nevelőapa alakja sokszor elhomályosul, nevetségessé válik. Ez a cikk csöndes tisztelgés Szent József, (az utóbbi időben már nem is annyira a munkások, mint) a mozaikcsaládok és nevelőapák védőszentje előtt.
Együgyűnek tartották? „Megvan a magához való esze” – ezt gondolták? Esetleg éles elméjű férfi volt? Ha az lett volna József, átlagon felüli szellemi képességekkel – az állítás kicsit nagyképű –, valószínűleg híre ment volna; olvasnánk az evangéliumban, fennmaradt volna a hagyományban. Jézus árnyékában persze nem könnyű éles elméjűnek lenni. Él bennünk a kísértés József lesajnálására; ahogy Paul Claudel mondja: nagy, titokzatos alakja mosolyra indítja a fölényes embereket.
Egyetlen önálló cselekedetéről ad hírt az evangélium: el akarja bocsátani Máriát, amikor megtudja, hogy gyereket vár. Titokban, botrány nélkül, rendhagyó módon és irgalommal, hogy megóvja a törvény által előírt megkövezéstől. Jó ember, vélt felszarvazását zárójelbe tudja tenni. Azt hiszi ugyanakkor, hogy a gyerek jövetele új irányt szab életének. Sablonos irányt: egyedül marad, kereshet mást.
• Miként és hogyan változott a Józsefről kialakult kép?
• Mit gondoljunk a család fogalmának drámai átalakulása közben az ő nevelőapaságáról, családfőségéről?
A teljes cikket a Magyar Hang december 17-én megjelent karácsonyi dupla számában találja (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
