Apokalipszis most

Sokáig volt ezer forint a macskaalom, nem emelték az árát – kezdi nyugodtan a drogéria pénztáránál előttem fizető nő, egyelőre nem sejtek semmit, csak markolászom a tízes papír zsebkendőt és a félliteres ásványvizes palackot. Nem merem a mellettem állót feltűnően méregetni, úgy látom, a harmincas évei végén járhat, összecsomósodott fekete spirállal kihúzott műszempillát és katonai kimenőnadrágot visel, talán tetoválása is van, de a túlméretezett khakiszínű pufidzseki nem hagy szabad bőrfelületet, hogy megfigyelhessem.

– Most a macskaalomra is rákerült a sor – folytatja, miközben lassan kiguberálja a futószalagra a fizetendő összeget apróban. Akkor még nem tudom, hogy ennek jelentősége van, hogy nem kártyával fizet. – Ez a vég kezdete. Két hónap múlva úgyis bedől a forint, szépen bedöntik majd nekünk ezek. Én már kivettem a bankból minden pénzemet, mert biztos forrásból hallottam, hogy államcsőd lesz, megvannak az ismeretségeim a legfelsőbb szinteken.

Püff neki. Pihenőállásba helyezkedem, mert megérzem, hogy itt rám is csak sokára kerül majd sor, mint a macskaalomra. A kártyámat meg visszadugom a tárcámba, nehogy gyanút keltsek, hogy velük vagyok, akárkik is legyenek.