A magyar miniszterelnök levélben tudatta, hogy lemond. Elhatározását e szavakkal indokolta: „A gazemberek oldalára álltunk… Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet.” Ezt követőleg pisztollyal vetett véget életének, 1941. április harmadikán. Rajtam ne múljék a kampánycsend, régi dolgokról írok.
A háború, amit egy gátlástalan diktátor világhatalmi ambíciói robbantottak ki (nem most, mondom, akkoriban), fokozatosan borította lángba a kontinenst, és mi, magyarok, jugoszláv szövetségesünket elárulva, az agresszor oldalára álltunk. Mondogatjuk azóta is, hogy külpolitikánk kényszerpályán mozgott – mint a nagyhatalmak közé szorult kis országoké rendszerint –, mondogathatjuk, azért az árulás az árulás, Teleki Pál még tudta ezt. Akkor is az, ha utat nyitunk a dél felé tartó náci hadigépezetnek, és akkor is, ha nem engedjük át határainkon a fegyverszállítmányokat, amelyek a túlélést jelenthetik agresszió áldozatául esett szomszédunk számára.
A teljes cikket a Magyar Hang április 1-jén megjelent, 2022/14. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!