Mi történik a cancel culture-rel, ha egy fekete humorista viccel a transzneműekkel?

Ebben az országban bármikor megölhetsz egy feketét, de jobb, ha nem sérted meg egy meleg érzéseit – mondja Dave Chappelle amerikai humorista legújabb, The Closer (Az utolsó fejezet) című stand-up műsorában, ahol a szokásához híven ugrasztja egymásnak az identitáspolitika vérben forgó szemű harcosait, rámutatva ezzel a szélsőségig fokozott érzékenységben rejlő abszurditásra. Előadása komoly vihart kavart, ahogy korábban, úgy ezúttal is elsősorban a transznemű közösség bírálta élesen a komikust és a produkciót közzétevő Netflixet. Az egyre dagadó botrány azonban jócskán túlmutat a humorista személyén, és a kisebbségek elfogadásáért vívott harcának ellentmondásaira világít rá, felvetve azt a Kelet-Európában is érvényes kérdést, hogy miként küzdhetünk a szabadságért kirekesztéssel és gyűlölködéssel.

Chappelle fekete előadóként az Egyesült Államok kultúrájában mélyen gyökerező rasszizmust célozva építi fel a poénjait, és ugyancsak a feketék polgárjogi törekvéseinek szemszögéből tekint az LMBTQ-közösség tagjaira. Vicceit lehetetlen kiszakítani a faji előítéletek kontextusából a szándékos félreértés veszélye nélkül, és ez alaposan feladja a leckét a kritikusainak. Az elmúlt években a különféle kisebbségeket érintő sértő megjegyzések gyors reakciót eredményeztek, a különféle fóbiák gyanújába keveredett közéleti szereplőket pillanatok alatt söpörte el a népharag – mindegy, hogy valódi gyűlölködőről volt szó, vagy csak egy félreérthetően fogalmazó szerencsétlenről. Dave Chappelle pozíciója azonban egyelőre megingathatatlan, az őt ért súlyos vádak ellenére.

• Hogyan határozta meg a nőket a Harry Potter-sorozat szerzője, J. K. Rowling, és miért támadják a véleménye miatt a világhírű szerzőt?
• Miért feszültek egymásnak a radikális feministák és a transzneműek?
• Mi volt a célja a cancel culture-nek, és hogyan változott a cenzúra eszközévé?
• Miért fontos számunkra, hogy miként működik a „nyugati elhallgattatás”?