Minden értelemben tart a kemény téltől a német kormány. Politikai értelemben már az ősz is forró lehet, amennyiben pedig a télen nem lesz elég gáz, vagy az egekben lesz az ára, akkor jó eséllyel az utca haragjával találhatja szemben magát Olaf Scholz kormánya. Intő jel, hogy a radikális ellenzéki pártok már most a rendszerváltás idején az NDK-ban legendássá vált hétfői tüntetések felújítását szorgalmazzák, és mozgolódnak a szakszervezetek is. Az egyik kisebb szervezet vezetője például a minap nyílt levélben fordult a kancellárhoz, azt kérdezve tőle, hogy valóban fel akarja-e áldozni a hazáját, és az a kancellár akar-e lenni, aki tönkretette Németországot. Mint a szakszervezeti vezető fogalmazott, a nagy többség nem hajlandó feláldozni nehezen megteremtett életszínvonalát Ukrajna miatt.
De Olaf Scholz magának is felteheti a kérdést, hogy fel akarja-e áldozni a karrierjét a Németországra is erősen visszaütő szankciók miatt. Népszerűsége ugyanis mélyponton van, a legutóbbi felmérések alapján elutasítottsága 62 százalékos, míg támogatottsága mindössze 25. Eközben a legnépszerűbb politikus a zöld alkancellár, Robert Habeck, és paradox módon a jelenlegi helyzetért belpolitikai értelemben leginkább felelős Zöldek népszerűsége is folyamatosan emelkedik.
• Miért esett saját csapdájába a német kormány?
• Milyen reakciók kísérték az olyan megszólalást, miszerint minden, ami biztosítja, hogy több gáz jusson hozzájuk, az inkább Németországnak használ, mint Putyinnak?
• Mi az a „New Ostpolitik”?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
