Mi a tökéletest szeretnénk látni, ők a hibákat

Hosszú évtizedeken át infantilizálták az autista felnőtteket, pedig sokan szerettek volna teljes állásban dolgozni, mégsem kaptak erre lehetőséget jó ideig. Ez a tapasztalata az autizmusban érintett beszélgetőpartnereinknek és a Magyar Hangnak nyilatkozó szakembereknek. A technológiai fejlődés, a munkahelyek átalakulása, sőt a mesterséges intelligencia térnyerése azonban új munkalehetőségeket teremthet a számukra. Ma már piaci szempontból is észszerű döntés autista embereket alkalmazni, hiszen egyre több monoton feladat és hibajavítási munkafolyamat válik szabaddá, amelyeket ők hatékonyabban tudnak ellátni.

„Sokáig még arra sem mertem gondolni, hogy valaha lesz egy normális, hosszú távú munkahelyem. Mondhatjuk, hogy közepesen súlyos autista vagyok, ami nálam azt jelenti, hogy képes vagyok önállóan gondoskodni magamról, és megtalálom a napi szinten szükséges elfoglaltságokat” – mondja a negyvenes éveiben járó férfi, aki már öt éve főállásban dolgozik egy IT-cégnél. Olyan területen helyezkedett el, ahol viszonylag rugalmasan, a zavaró tényezőket kizárva, szeparált környezetben tud koncentrálni egy-egy feladatra, leginkább programozásra és algoritmusok kezelésére.

Nem hittek benne, így ők sem magában

„Sikeresen elvégeztem tizenöt éve az egyetemet, és sok autista társammal együtt úgy gondolom, hogy nagyon magas szintre tudtunk eljutni a tanulmányaink során, gyakran felülmúlva a neurotipikus (az autizmus spektrumán kívül eső) egyetemi társakat is. Ennek ellenére, amikor végeztünk, nem volt elég önbizalmunk, hogy jelentkezzünk munkahelyekre. Akkoriban még nem volt megszokott, hogy autista embereket valódi, komoly helyeken alkalmazzanak. Leginkább futár- vagy más, szellemi kihívást nem igénylő munkák, illetve a tanulmányi eredményeinkhez képest alacsonyabb státuszú állások voltak elérhetők számunkra. Gyakran szembesültünk előítéletekkel, miszerint nem tudunk alkalmazkodni, és képtelenek lennénk napi szinten ellátni a munkánkat” – emlékszik vissza interjúalanyunk.