Az autizmus nem sokkal ritkább a nők körében, csak náluk teljesen másképpen jelenik meg

A klasszikus elképzelések szerint az autizmus döntően a fiúkat érintő betegség (vagy állapot, esetleg zavar, ha a betegség szó sért valakit). Ez a hit olyannyira erős a kutatókban is, hogy rengeteg olyan, autizmussal kapcsolatos vizsgálatot és kutatást végeznek, amelyekben kizárólag fiúkat vizsgálnak. Csakhogy egyre nyilvánvalóbb, hogy az autizmus nem sokkal ritkább a lányok és nők körében, csak náluk teljesen másképpen jelenik meg, ami a fiúkra szabott diagnosztikus kritériumok alapján nem is számít autizmusnak.

Már az „autizmus atyjának” tekintett Hans Asperger (aki meglehetősen szoros kapcsolatot ápolt a nácikkal, de ez mellékszál) is „a szélsőségesen férfiintelligencia” megnyilvánulásának tekintette az autizmust, és utána hosszú évtizedeken keresztül az agy túlságosan férfiakra jellemző működésével próbálták magyarázni az állapotot. Ezeket az elképzeléseket a statisztikai adatok alátámasztani látszottak. A hatvanas években, amikor még sokkal szűkebben értelmezték ezt a szindrómát (és ezért hivatalosan kevesebb autista létezett), úgy becsülték, hogy négyszer annyi autista fiú van, mint lány. A nyolcvanas években aztán, amikor jelentősen kiterjesztették az autizmus definícióját, és spektrumként kezdték értelmezni, az érintett fiúk még sokkal jobban elhúztak a lányoktól. Vannak tanulmányok, amelyek 15:1 arányú fiúfölényt becsülnek az autizmus összes kategóriáját tekintve.

A ma is élő pszichiátriai konszenzus szerint a lányokban sokkal kevésbé felismerhetők a tipikusan autistának tekintett viselkedési jegyek – tehát a repetitív magatartásformák, a társas viselkedések zavara, illetve a másik ember tudatának elképzelésével kapcsolatos nehézségek. Az autizmus olyannyira erősen a fiúkhoz kötődik, hogy sokan nem is tudják elképzelni a lányokban.