„És nem bánom, ha százszor megelőznek.
Csak arcukon az ihlet tüzét lássam,
Csak égjenek szent, olthatatlan lázban,
Csak égbe nézzen a szemük merőn.”
(Reményik Sándor)
Vállalásaim zömétől megszabadított és megszabaduló nyuggerként napról napra és hónapokra előre is úgy osztom be időmet, ahogy számomra a legüdítőbb. Így aztán a hétköznapok 24 órájából többnyire 120 percet Bolgár György Megbeszéljük című műsorának hallgatására szánok, hétfőnként 180-at, mert előtte nem hagyom ki Szénási Sándor–Spiró György–Hatos Pál Három az igazságát sem. Ez utóbbit azért nem, mert mindig olyanokat tudok meg, amiket eddig jórészt nem tudtam, Bolgár műsorát meg épp fordítva, azért, mert amit tudok, amit több mint hetven év során sikerült hazai valóságunk gondolkodásmódozataiból, felfogásjellegeiből, érzületi állásfoglalásaiból a magam számára „leszűrnöm”, azt valamennyi adása igazolja. Bolgár műsorát hallgatva ugyanis meg nem unom annak bizonyságát, hogy a betelefonáló „átlagemberek” között hány és hány a megalapozott ismeretekkel rendelkező, meggyőzően érvelő, és mellettük mennyi a nem kevés, hajthatatlanul rögeszmés zokniagyú. Ismétlem, ennek én már legalább fél évszázada vagyok ismeretében, mégsem győzök naponta meglepődni sem egyik fajta intelligenciáján, sem a másik baromságain.
Bolgárt még ifjú költő korából becsülöm, ő megítélésem szerint, mint még mindig működő rádiós, az egyik legműveltebb, széles körű ismeretekkel bíró, fontos személyisége médiakultúránknak. (Hogy ki a másik, hirtelen nem jut eszembe.) Ő az, aki egyrészt képes a hallgatókkal való diskurzusát ízlésbeli egyensúlyban tartani, másrészt markánsan személyes véleményét sem leplezi, annak védelmében rendre vitába száll. És ennyi jó talán elég is róla.
Miért is a minap Havas Henrikkel mégis „összeállt” ekézni Gulyás Mártont, és ez nekem nem tetszett. Függetlenül attól, hogy azzal sem értek egyet, amiben egyetértettek, ámde az, hogy egy 75 éves és egy 78 éves szépkorú szakember nekiáll egy hasonló területen sikeres feleannyi időst szenvedélyes önfényezés kíséretében „leárazni”, számomra némileg ellenszenves is volt, némileg ízetlen is volt, legfőképp pedig roppant mulatságos is volt. Mulatságos ugyanúgy, mint a Muppet Show-ból a páholyban ülő Statler és Waldorf urak. Akinek van múltja, de megőrizte önmagát, mint Bolgár, valamint Havas, akinek múltja ugyancsak van, nos, nekik mértékletesebben, elnézőbben kellett volna kiértékelni Gulyást!
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
