Nem vagyok anarchista, nem vagyok az állam intézményének ellensége. Amiről szó lesz, az az elmúlt évtizedben kiépült új magyar pártállam, amely csődközeli tüneteket produkál.
Az állami működés csődje nem egyenlő az államcsőddel. Nem vagyok közgazdász, így elfogadom a szakértők konszenzusosnak tekinthető véleményét, miszerint Magyarországot közvetlenül, rövid távon nem fenyegeti a fizetésképtelenség réme. Magam nem közgazdasági, hanem politikai okokból valószínűsítem ugyanezt. Lesújtó a véleményem a jelenlegi kormányról (ahogy annak elődjéről, „árnyékáról” is), de úgy hiszem, hatalmi „elitünk” vérlázító felelőtlenségének is van határa, s ha úgy adódik, az utolsó pillanatban a saját jól felfogott érdekében is meglépi az elkerülhetetlent, hogy ne üssön be a krach. Ez a jelenleg elképzelhető legrosszabb esetben utolsó mentsvárként a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) való fordulás, ha már a piacról nem lehet kielégíteni a magyar állam devizaigényét. Az IMF be-, illetve visszahívásának persze súlyos politikai ára van, ahogy volt 2008–2009-ben is. Itt még nem tartunk, s nem is szükségszerű, hogy eljussunk odáig.
• Mit tesz a kormány?
• Mi ennek az ára?
A teljes cikket a Magyar Hang október 14-én megjelent, 2022/42. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
