Bár még nem éhezünk, de az élelmiszer-termelésünk az összeomlás szélén táncol

Egy év alatt 38 százalékkal emelkedett a liszt és 14 százalékkal a cukor ára, a KSH adatai szerint – ezek egészen friss adatok. A drágulás persze egy hosszabb trend része, hiszen az elmúlt hat évben megduplázódtak Magyarországon az élelmiszerárak. Nem egyszerű szétszálazni, hogy ebben az áremelkedésben mekkora szerepet játszik a kiugróan magas általános magyar infláció, illetve az élelmiszerárak globális emelkedése, ami a világméretű táplálékválság (egyelőre) legfájóbb tünete. Mindenesetre az némi megnyugvással kell eltöltsön minket is (bármilyen ironikus is ez), hogy az Európai Unióban az elmúlt hat évben „csak” 40 százalékos volt az élelmiszerár-emelkedés, tehát azért világszinten nem annyira szörnyű a helyzet, mint ahogy Magyarországon tűnik.

Ettől függetlenül a szituáció egyre többeket ejt kétségbe szerte a világon. A globális élelmiszerellátás válságban van, és a válság napról napra mélyül. A krízis minden régiót érint: ördögi kör jött létre, amit számos tényező – a klímaváltozás, a környezetszennyezés, a természeti erőforrások kizsákmányolása, az ökoszisztémák tönkretétele, a földi javak egyenlőtlen elosztása, a népesség emelkedése és a fegyveres konflikusok – egymást erősítő hatása pörget. A korábban ismeretlen meredekségű áremelkedések általánossá váltak szinte minden országban. Az Egyesült Királyságban egy év alatt 20 százalékot drágult a krumpli, a répa ára 28 százalékkal, az olivaolajé pedig 40 százalékkal lett magasabb. Egyes csokoládék ára pedig több mint 100 százalékkal nőtt, írja a New Scientist.

Jogosan kérdezhetjük, hogy e meglehetősen különböző élelmiszerek párhuzamos áremelkedése mennyiben vezethető vissza közös okokra. Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy a termelők és a kereskedők, érzékelve a piac általános áremelkedési trendjeit, egyszerűen „felülnek a vonatra”, és bár az ő költségeik nem emelkedtek, mégis árat emelnek, hogy így gyarapítsák a profitjukat. Természetesen erre a kérdésre nem lehet egzakt választ adni, az azonban egyértelmű, hogy az áremelkedések nagy része mögött kényszerítő tényezők húzódnak. Az egyik legfontosabb, általános hatású kényszer pedig az éghajlatváltozás.