Az Ő születésnapjára

Tisztelt Doktorminiszterelnökúr! Kérem, engedje meg, hogy most, amikor ilyen szemtelenül fiatalon betöltötte a hatvanadik életévét, ne csupán a tiszta szívünkből őszintén áradó szeretet, hanem a hála hangján is köszöntsük Önt úgyis, mint ezerszer, tízezerszer, százezerszer megrángatott, megcibált, megszaggatott, véráztatta történelemben fürdő hazánk legékesebb fénykorának megteremtőjét. Talán nem túlzás, ha úgy fogalmazok: mindaz, ami a mögöttünk álló bő évtizedben történt, a legjobb, ami a magyarsággal történhetett. És hol van még a vége? Hisz míg mások hatvanévesen már letenni készülnek a lantot, addig Miniszterelnök Úr úgy fizikailag, mint mentálisan a legjobb formáját hozza – szabadjon ezzel a Miniszterelnök Úrtól nem oly távol álló sportkifejezéssel élnem. De hát miként is lehetne ez másként azzal a politikussal, akit immáron nem csak idehaza, de szerte e világon a legnagyobbak között emlegetnek, s akit…

Idáig jutottam a szándékosan túltolt születésnapi köszöntő írásában, amikor rájöttem, mi a bajom az első karakter óta. Hogy nincs kedvem viccelni. Hogy mindaz, amit Orbán-rendszernek nevezünk, sajnos jogosan, akkora métely, olyan mocsár, amiből talán soha, de soha a büdös életben ki nem keveredünk. Szóval mosolyoghatnánk kínunkban az ötvenes évek hangulatát idéző sorokon, miközben előre lehetett tudni (kedden írom), hogy akadnak Fidesz-aktivisták, képviselők, kormánytagok, akik sokszorosan túlszaladnak majd a lelkes felköszöntéssel (szerdán), és akkora geoládavetélkedő tör ki a Facebook-falakon, hogy a Megafon csapata testületileg összeszégyelli magát.

• Mi művelődött a lelkekben Orbán regnálása alatt?
• Milyenek voltunk előtte?
• Milyen Orbán Viktor pőre életműve?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap június 2-án megjelent, 2023/22. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!