Az újságírás halála

Ismerős recept. Nézz ki egy céget magadnak (kinézetik veled), kérj kölcsönt valamelyik NER-banktól, lehet akár az állami is, hitelből vedd meg a vállalkozást, majd zökkenőmentesen nyerd el a magyar kormány által koordinált megbízásokat. Azért így könnyű sikeres vállalkozónak lenni, még nekem is menne, habár sem korszerűen elegáns öltönyöm, sem divatosan színes nyakkendőm nincsen.

Régen kedveltem Szalay-Bobrovniczky Kristófot. Sokat tanultam, tanultunk tőle, amikor az üzleti világból megérkezett a Heti Válasz lapigazgatói székébe; annyira másként látott mindent, mint mi, bölcsészszagú zsurnaliszták. Azóta is úgy gondolom, hogy ez az ideális leosztás egy szerkesztőség élén: egyik oldalon a vén róka főszerkesztő, aki végigjárta az újságírás valamennyi stációját, mígnem évtizedek múltán önerőből a csúcsra ért, a másikon pedig egy ridegvérű üzletember, akinek kiadóigazgatóként egyetlen célja, hogy rentábilisan működtesse a kiadót, már amennyiben a két főszereplő jó egyensúlya egymásnak.

Aztán történt, ami történt, mibelőlünk áruló lett, csak mert nem szerettünk volna Orbán Viktorral oda tartani, ahova végül megérkezett, belőle meg milliárdos sikercégvezető. Aki legutóbb ötmillió forintos törzstőkéjű, újonnan alapított cégével a Magyar Fejlesztési Bank 53 ezer millió forintos hiteléből megvásárolta a cseh Aero Vodochody repülőgépgyárat, hogy most 12 darab sugárhajtású gépet szállítson a magyar honvédségnek. Mondom, ismerős a recept.