Brutális gyilkosságok és a fejét elfordító állam

Brutális gyilkosságok és a fejét elfordító állam

(Forrás: AFP via Europress/Artur Widak)

Az élet csak párkapcsolatban lehet teljes. Ez a családi minta volt a fejemben. Egy szakítás után azonnal, kétségbeesve keresni kezdtem, s ő volt az első, akibe belebotlottam. Gyerekkoromban alig kaptam dicséretet, ma már tudom, súlyos önbizalomhiánytól szenvedtem. Erre jött valaki, aki elhalmozott a figyelmével, dicsért. Minden olyan szépnek tűnt. Igaz, betegesen féltékeny volt, de azt hittem, ez a szeretet jele. Épp ezért az első pofont is eltűrtem: csinosan mentem egy üzleti megbeszélésre, amikor hazaértem azzal várt, biztos új szerelmem van. Vagy amikor egy rendezvényen véletlenül összetalálkoztam a régi barátommal, és váltottunk két mondatot – jöttek az újabb pofonok. De azt gondoltam, majd mellettem megváltozik – kezdi történetét Csáti Hídvégi Anita. Ő mára kiszabadult a mérgező kapcsolatból, de annak idején annyira ragaszkodott a párjához, hogy minden kritikát elengedett a füle mellett, szülei, barátai hiába figyelmeztették. – Miután megszületett a közös gyerekünk, azt éreztette velem, már teljesen a tulajdona vagyok. Próbált rábeszélni, legyen még több gyerekünk, hagyjam ott a munkámat, legyek főállású, nagycsaládos anya. Akkor már éreztem, hogy valami nincs rendben, ilyen feltételekkel nem akartam több gyereket, és visszamentem dolgozni. A lelki terror egyre elviselhetetlenebbé vált, de a fizikai erőszak is mindennapos lett. Az igazi pokol akkor kezdődött, amikor bejelentettem, én ezt már nem bírom tovább, költözzön el a lakásomból – folytatja. 

Magyarországon óvatos becslések szerint is legalább 226 ezer nő él fizikailag vagy szexuálisan is bántalmazó kapcsolatban. Mivel azonban az esetek nagy részére fény sem derül, a valós szám jóval nagyobb lehet. A nők elleni erőszakról, annak különböző formáiról, gyakoriságáról legutóbb 2011–12-ben indult egy uniós felmérés, ám a kormány akkor úgy döntött, már a kutatás második körében sem veszünk részt, így megbízható adatok azóta sincsenek. Pedig a probléma megfelelő kezeléséhez, a tisztánlátáshoz fontos lenne a pontos helyzetismeret. Amit a közvélemény is észlel: egyre gyakrabban hallani erőszakos, gyakran halállal végződő bántalmazásról, amelynek áldozatai jellemzően nők: feleségek, barátnők, anyák.

A téma kapcsán gyakran elhangzik: fontos lenne mielőbb ratifikálni az isztambuli egyezményt. Miért? Szakemberek szerint a ratifikációval a magyar jogba emelnénk egy olyan nővédelmi rendszert, amely hozzájárulna a nemek közötti tényleges egyenlőség elősegítéséhez, a kapcsolati erőszak áldozatainak védelméhez, az egyes intézmények hatékony együttműködéséhez. Az Országgyűlés azonban 2020-ban négy KDNP-s képviselő (Juhász Hajnalka, Vejkey Imre, Nacsa Lőrinc, Hollik István) javaslatára politikai nyilatkozatot fogadott el a ratifikáció elutasításáról. Indoklásuk szerint hazánk az egyezménynél is jobb védelmet biztosít az áldozatoknak, míg a dekrétum Hollik szerint „a liberálisok és a genderisták trójai falova”. Ezért elutasítanak „minden olyan külső nyomásgyakorlást (...), amelyek Magyarország érdekeivel és a magyar emberek többségének akaratával ellentétesek”.

• Hogyan akadályozza az ország vezetése a hathatós védelemi rendszer kialakítását?
• Milyen lehetőségek vannak a bajba került nők számára?
• Kikből lesz bántalmazó?
• Hogyan kerülhetők el a bántalmazó kapcsolatok?
• Mit tehetne az állam a hatékonyabb áldozatvédelem érdekében?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap július 28-án megjelent, 2023/30. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online! 

Brutális gyilkosságok és a fejét elfordító állam

Brutális gyilkosságok és a fejét elfordító állam

(Forrás: AFP via Europress/Artur Widak)

Az élet csak párkapcsolatban lehet teljes. Ez a családi minta volt a fejemben. Egy szakítás után azonnal, kétségbeesve keresni kezdtem, s ő volt az első, akibe belebotlottam. Gyerekkoromban alig kaptam dicséretet, ma már tudom, súlyos önbizalomhiánytól szenvedtem. Erre jött valaki, aki elhalmozott a figyelmével, dicsért. Minden olyan szépnek tűnt. Igaz, betegesen féltékeny volt, de azt hittem, ez a szeretet jele. Épp ezért az első pofont is eltűrtem: csinosan mentem egy üzleti megbeszélésre, amikor hazaértem azzal várt, biztos új szerelmem van. Vagy amikor egy rendezvényen véletlenül összetalálkoztam a régi barátommal, és váltottunk két mondatot – jöttek az újabb pofonok. De azt gondoltam, majd mellettem megváltozik – kezdi történetét Csáti Hídvégi Anita. Ő mára kiszabadult a mérgező kapcsolatból, de annak idején annyira ragaszkodott a párjához, hogy minden kritikát elengedett a füle mellett, szülei, barátai hiába figyelmeztették. – Miután megszületett a közös gyerekünk, azt éreztette velem, már teljesen a tulajdona vagyok. Próbált rábeszélni, legyen még több gyerekünk, hagyjam ott a munkámat, legyek főállású, nagycsaládos anya. Akkor már éreztem, hogy valami nincs rendben, ilyen feltételekkel nem akartam több gyereket, és visszamentem dolgozni. A lelki terror egyre elviselhetetlenebbé vált, de a fizikai erőszak is mindennapos lett. Az igazi pokol akkor kezdődött, amikor bejelentettem, én ezt már nem bírom tovább, költözzön el a lakásomból – folytatja. 

Magyarországon óvatos becslések szerint is legalább 226 ezer nő él fizikailag vagy szexuálisan is bántalmazó kapcsolatban. Mivel azonban az esetek nagy részére fény sem derül, a valós szám jóval nagyobb lehet. A nők elleni erőszakról, annak különböző formáiról, gyakoriságáról legutóbb 2011–12-ben indult egy uniós felmérés, ám a kormány akkor úgy döntött, már a kutatás második körében sem veszünk részt, így megbízható adatok azóta sincsenek. Pedig a probléma megfelelő kezeléséhez, a tisztánlátáshoz fontos lenne a pontos helyzetismeret. Amit a közvélemény is észlel: egyre gyakrabban hallani erőszakos, gyakran halállal végződő bántalmazásról, amelynek áldozatai jellemzően nők: feleségek, barátnők, anyák.

A téma kapcsán gyakran elhangzik: fontos lenne mielőbb ratifikálni az isztambuli egyezményt. Miért? Szakemberek szerint a ratifikációval a magyar jogba emelnénk egy olyan nővédelmi rendszert, amely hozzájárulna a nemek közötti tényleges egyenlőség elősegítéséhez, a kapcsolati erőszak áldozatainak védelméhez, az egyes intézmények hatékony együttműködéséhez. Az Országgyűlés azonban 2020-ban négy KDNP-s képviselő (Juhász Hajnalka, Vejkey Imre, Nacsa Lőrinc, Hollik István) javaslatára politikai nyilatkozatot fogadott el a ratifikáció elutasításáról. Indoklásuk szerint hazánk az egyezménynél is jobb védelmet biztosít az áldozatoknak, míg a dekrétum Hollik szerint „a liberálisok és a genderisták trójai falova”. Ezért elutasítanak „minden olyan külső nyomásgyakorlást (...), amelyek Magyarország érdekeivel és a magyar emberek többségének akaratával ellentétesek”.

• Hogyan akadályozza az ország vezetése a hathatós védelemi rendszer kialakítását?
• Milyen lehetőségek vannak a bajba került nők számára?
• Kikből lesz bántalmazó?
• Hogyan kerülhetők el a bántalmazó kapcsolatok?
• Mit tehetne az állam a hatékonyabb áldozatvédelem érdekében?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap július 28-án megjelent, 2023/30. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!