Barna Berni író, mentálhigiénés tanácsadó négy évig küzdött mellrákkal, a kezdeti kezelések során rögtön csontáttétellel diagnosztizálták, de sikerült felgyógyulnia a betegségből. Két éve tünetmentes – Szellemek a testben című írásában felkavaró őszinteséggel írt küzdelmeiről. Történetét, mely a jövő tavasszal megjelenő, A három betű című könyvének egyik részlete, az idei Terézanyu-pályázaton Hősnő díjjal ismerték el.
„Kilépek a rendelő ajtaján. Nagyon hideg van itt. Tényleg, olyan, mint egy hullaház. A hajlamom meg a stressz. Miért nem mondta ki, hogy a boldogtalanság? Itt nem ér ilyen szavakat használni? Majdnem megkérdeztem, hogy: mondja, ön hogy nevezné ezeket a fekete pontokat a mellemben, ha egy nem orvosi nevet adna nekik? Egy székre rogyok. A szellemek itt viháncolnak bennem. Láttam őket. Azt mondják, aminek nevet adsz, azt sikerül megszelídíteni. Tudom a nevüket. A nem orvosi nevüket. Van, amelyiknek emberneve van. Van, amelyik egy emlék. Illat, pofon, ölelés, bánat. A testvérem is azt mondta egyszer, hogy a testünk olyan, mint egy veteményes. Belénk szórja magjait mindaz, mit megélünk, és amilyen történeteket alkotunk, másokkal közösen. Itt borulnak virágba, vagy válnak gyommá.” (Részlet a Szellemek a testben című írásból.)
Barna Berni sokáig vívódott, megírja-e saját történetét, noha olvasói, 13 ezres követőtábora elől nem titkolta el betegségét. Őszintén írt közösségi oldalán az állapotáról, mégis hosszú utat kellett megtennie addig, hogy a betegség megéléséről mélyebb kontextusban tudjon beszélni. – Az írás mindenkinek terápia, de idővel eldől, ki az, aki végül íróvá válik. Profi ként az ember már nem kizárólag azért ír, hogy önmagát gyógyítsa, hanem felelősséget vállal másokért is. A saját könyveimre inkább életszakaszok lezárásaként tekintek, így tudom összegezni egy időszak tanítását, megélését. Nem azért írtam meg a betegségem történetét, hogy még népszerűbb legyek. A rákom nem biznisz. Azoknak szeretnék segítséget nyújtani, akik hasonló utat kénytelenek bejárni, mint én. Hogy a rákkal kapcsolatos félelmeinket és hitrendszereinket segítsek eloszlatni.
• Hogyan tekint a társadalom a súlyos betegekre?
• Az orvosi kezeléseken túl kinek mi tud segíteni a gyógyulásban?
• Működhet terápiaként az írás?
• Mennyit számít az őszinteség a környezet részéről, és az önmagával való szembenézés során?
A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap 2025. január 2-ig kapható 2024/51-52. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!