A BMC előtti járdán ült az esőben. Én észre sem vettem, párom toppant meg mellette. Mit keres itt? Tanácstalanul, tétován pislogott. Toporogtunk keveset körülötte, aztán felmentünk a lakásba. De csak nem hagyott minket nyugodni. Kopogott az eső a párkányon. Visszamentünk. Elsőre nem találtuk, azt hittük, odébbállt. Aztán megláttam a raktárépület bádogajtaja elé kucorodva. Ételfutárok és szállítóautók gázolták a gyűlő pocsolyákat. Egyre jobban esett. Felhoztuk a lakásba, betettük a zuhanytálcába, elneveztük Hedvignek. Zöld varangy volt, tanácstalan és tétova. Lakhatott pincében, hasadékban, vakolat alatt, bárhol. De esős párzási időben akár kilométerekről is elbolyonghatott. Lassan éberedett meg, mocorogni kezdett, ide-oda pakolászta a farát. Van már varangyfigyelő applikáció, a Budai Arborétumban jelentős aktivitást mutatott a populáció, Hedvignek is ott a helye. Cipősdoboz, lukak a tetejébe, kis széna meg Hedvig az aljába.
A hídfőnél rendőrök. Átjutunk. A híd közepén tüntetők. Átjutunk. A budai hídfőnél rendőrbarikád. Megállunk. Igazoltatás, hova, minek, miért. És mi van a dobozban. Mentett varangy, visszük Budára társat keresni. Na, ne! Békamenet! Nevetés. A hátunk mögötti csődület kedélyes díszlete a varangymissziónak. Hedviget aztán beejtjük a kerítésen az arborétumba, az átázott földből gilisztákat bűvöl elő a csepegés. Egy darabig még bámuljuk a gyönyörű teremtést.
Derűre ború: hallom aznap este, a Pfneiszl testvérek befejezik. Kivágják a szőlőt, azt rebesgetik, nem lesz több Zefír. Nem náluk – a hazában. Tíz hektár, ha van belőle, sokat mondok, fajtaborként viszont senki nem bíbel vele, megértem.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
