„Érdekel, hogy mi az, amit el lehet mondani a magyar néplélekről”

Budapestiként elég sokat szorongtam azzal kapcsolatban, hogy úgy beszéljek Borsodról, hogy ne legyek közhelyes, bántó vagy hamis – mondta el interjúnkban a Larry című, új magyar film rendezője. Bernáth Szilárd aztán egy ponton túl el is engedte ezt a szocio nézőpontot, mert nem ez volt a fontos. – Eléggé érdekel, hogy mi az, amit el lehet mondani a magyar néplélekről, vagy hogy lehet-e egyáltalán valamit. Erre Kelet-Magyarországon elég pontos válaszokat kapunk. Sok olyan idősebb cigány emberrel beszéltem, akik azt mondták, hogy a rendszerváltás előtt itt olyan pezsgő élet és kultúra volt, amit el sem tudok képzelni – tette hozzá a rendező. – Persze a bányászlétet sem érdemes romantizálni, de a munkásoknak mégis volt valamiféle identitásuk és megbecsülésük, ami a rendszerváltozás környékén egy pillanat alatt megszűnt, elkezdtek segélyt kapni, a gyerekeik pedig már ebben szocializálódtak. Magára hagyott vidék.

Bernáth Szilárd azt is elmondta, hogy a dadogásra volt nehezebb megtanítani a főszereplőt, Vilmányi Benettet. Kovács Benedek logopédus és a Démoszthenész Egyesület segített nekik, először csoportterápiákat látogattak, aztán egyéni terápiára mentek. – Tévúton jártam, mert a lélektanát próbáltam megérteni a jelenségnek. Aztán egyszer rákérdeztünk a dadogás fiziológiájára. Amikor végre megértettük, hogy mi történik egy dadogóval testileg, akkor Benett lassan megtanította hangképző szerveinek ezt az áramütésszerű kényszerreakciót. Az volt az áttörés – fejtette ki a rendező.

• Miért látja nagyon mocskos üzletnek a tehetségkutatók világát??
• Fontos volt, hogy a kitörés illúzióit megmutassa?
• Tartott attól, hogy Vilmányi Benett Junior Prima-ügye hatással lesz a filmre?