A lelket is ápolják

Mindenkit megviselnek a kórházi ágyon töltött napok, különösen, ha karácsonykor, családunktól távol szorulunk ápolásra. Egy fővárosi gyermekkórház és egy miskolci ápolási otthon dolgozói azonban megmutatták: betegen is lehet emberhez méltó módon ünnepelni, ha segítenek nekik ebben. A Bethesdában és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat intézményében jártunk.

Tucatnyi idős ember ül a feldíszített folyosón. Köntösben, hálóingben várakoznak, nemigen szólnak egymáshoz. A háttérben karácsonyi dalok füzére szól, zene árasztja el a fűtött kórtermeket, a meleg fénnyel megvilágított passzázst. Hirtelen csengettyűszó hangzik, és mintha életre kelne az ünnepi díszlet: a miskolci ápolási otthon dolgozói Mikulás-jelmezben „robbannak be” a folyosóra.

A csapatot ezúttal Télanyó, civilben a gyógyszerezésért felelős ápolónő vezeti, akinek mindenkihez van egy kedves szava és persze ajándéka is: néhány gyümölcs és szaloncukor, amit a magukkal hozott kiskocsiról osztogatnak. „Ne higgye, hogy ez maguknak, újságíróknak szól. Minden ünnepet ugyanígy megtartunk, karácsonykor betlehemezünk, farsangkor beöltözünk – mondja Brahó Zsuzsa, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat miskolci ápolási otthonának vezetője. – A betegeinknek nagyon fontos, hogy megéljék az ünnepeket, hogy tudják, most valami különleges történik.”

A Mikulást várta, de a nyuszik jöttek

A kezdetben feszengős hangulat oldódik, ahogy Télanyó szóra, énekre bírja az üldögélőket. Jól viselkedett Bertha bácsi és Kiss néni is, virgácsot senki sem kap idén, legfeljebb pár kérést: gyakrabban kellene használni azt az inhalátort, bevenni az előírt gyógyszereket. A show-t a jó humorú Márta néni viszi el, aki Mikulást várt, pár napja mégis nyuszikat látott a szobájában. – Ő egyébként kicsit demens, hallucinálta a nyuszikat, és nekünk kellett „kikergetni” őket – súgja az egyik ápoló. A történteken már mindenki csak nevet, maga Márta néni is.