Lehullt Orbánról a békepártiság álcája Tbilisziben

Amikor 1989 szeptemberében a Németh-kormány úgy döntött, hogy kiengedi a keletnémet menekülteket, valójában kilépett abból a szövetségi rendszerből, blokkból, ahova akkor még formálisan az ország tartozott. A blokkváltás fontos, a világpolitika menetét is befolyásoló lépése volt ez, amivel Magyarország világosan jelezte, hova kíván tartozni, hol a helye a világban. Németh Miklós döntésének szerves folytatásaként kezdeményezte a következő évben az új, szabadon választott miniszterelnök, Antall József a Varsói Szerződésből való kilépést, lényegében a szervezet feloszlatását. Vagyis a megváltozott politikai realitás hamar jogi formát öltött. Magyarország akkori blokkváltása a váratlanul megnyílt nemzetközi mozgásteret kihasználva zökkenőmentesen lezajlott, s a rendszerváltás félresiklása ellenére sem gondolhatjuk, hogy a keleti blokk elhagyása, az euroatlanti integráció folyamatának megkezdése ne szolgálta volna a nemzet érdekét. És ne tükrözte volna a gyorsan pártosodó közélet szereplőinek széles körű egyetértését.

Orbán Viktor és fele kormányának megjelenése a finoman szólva is vitatott körülmények között lezajlott grúziai választások másnapján a helyszínen egy újabb blokkváltás szégyenteljes aktusa. Minden analógia sántít, ez is; a hazánkat irányító állampárt küldetése a nyugati szövetségi rendszer egységének aláásása, az elbizonytalanítás, jelen állás szerint nem az abból való formális kilépés. Ám az oroszpárti, a nyugati fősodor értékeit tudatosan porlasztó illiberális nemzetközi hálózat grúziai képviselője (Grúz Álom) melletti látványos kiállás, a választás tisztaságával kapcsolatos kételyek félresöprése, a nyugati, uniópárti irányzat (állítólagos) vereségének ünneplése kijelölik a magyar kormány helyét a geopolitikai térképen. Lehullt a békepártiság, a semlegesség (blokkon kívüliség) álcája Tbilisziben.