Bohóchal és bohócország – Avagy: mi a különbség a zöldpolitika és a zöldkultúra között?

Némileg eltúlozva: ideje lenne kicsit visszamásznunk a fára. Vagyis visszatérni valamilyen, a mainál sokkal természetközelibb értékrendhez és társadalmi berendezkedéshez. Persze magával vihetne mindenki egy mobiltelefont és egy levél C-vitamint, mert azért mégiscsak illene megőrizni pár vívmányunkat.

Komolyabbra fordítva, és innentől már kerülve a túlzásokat, érdemes lenne alapjaiban újragondolnunk gazdasági, jogi, erkölcsi értékeinket, legfőképpen azokat, amelyek a természet többi tagjához fűződő viszonyunkat érintik. Önmagában sértő és nevetséges „zöldügyekről” beszélni, hiszen a „zöld” bőven túlmutat azon, hogy ha szép idő van, hétvégén felmegyünk a Normafára. A „zöld” például azt is jelenti, hogy minden egyes alkalommal, amikor – percenként körülbelül tizenhatszor – levegőt veszünk, olyan oxigénhez jutunk, ami egy falevélből, egy fűszálból vagy egy algából száll el hozzánk. Milliónyi szállal kapcsolódunk a természethez, technológiától, vallástól vagy éppen társadalmi státusztól függetlenül. Mindenkinek kell az oxigén. Amiképp mindenkinek kell a víz is és a megporzók hada, hogy egy sor élelmünk előállítása biztosítva legyen. A természet nem csupán egy opció – szép idő esetére. Hiszen maga a „szép idő” sem garantált, ha a természet éppen nem úgy dönt.