Buborék, buborék, emitt veres, amott kék

A közmédia épületénél zajlott demonstráció, a konfettieső után (Fotó: Magyar Hang/Dévényi István)

Ismerik a hűhaérzést? Amikor hirtelen összekapaszkodnak a dolgok, és az ember azt kiáltja magában magának: jé, tényleg! Imádom. Még a Magyar Távirati Iroda munkatársaként ücsörögtem úgynevezett csapatépítő tréningen, ahol egyik unalmas előadás követte a másik kifejezetten fárasztó prezentációt, amikor érkezett Baán László, hogy valami elsőre teljességgel megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a kortárs művészet értelmezéséről meséljen az MTI késő délutánra erőst megpunnyadt újságíróinak. Irgalmatlanul jó volt, lebilincselő, főleg, amikor az Ötvenhatosok terén álló Magyar forradalom és szabadságharc-emlékművet magyarázta, miszerint a magányosságukban gyönge szándékok (hátsó rozsdás oszlopok) egyazon irányba mozdulva egyre erősebbé válnak (sűrűsödő, fényesedő oszlopok), míg végül kőkemény ékként törik át a „diktatúra betonját”, én meg, hogy wow, basszus, tényleg, hisz mindvégig ott volt a szemem előtt, csak most már látom is.

No, ennél távolabbi cikk-kezdést nem sikerült kiötölnöm, ugyanis mindennemű ellenkező előjel dacára az írás a Tisza Párt közmédiás tüntetéséről, pontosabban annak Laár András versrészletének címként történő használatába torkolló utózöngéjéről szól.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap október 17-ig kapható 2024/41. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!

Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!


Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!