Búcsú Európától

Nem kérdés, hogy válság van, mély válság. Az a kérdés, hogy mi lesz utána, milyen világ lehet életképes. Hazánk az általános válságban egyedi pályát jár be. Ennek oka a miniszterelnök személyisége, gondolkodásmódja. Orbán Viktor olyan jelentőségű alakja a magyar történelemnek, amilyen az elmúlt kétszáz évben három volt: Kossuth Lajos, Tisza István és Horthy Miklós. Mindhárom korszakos jelentőségű volt – és mindhárom országvesztő. A mostani válság hasonló az 1848–49-es vagy a két világháborús válsághoz. A régi módon nem lehetett tovább élni – de ebből nem következett automatikusan a válasz a kihívásra: akkor hogyan lehet?

Kossuth 1848. szeptemberben olyan háborúba vitte bele az országot, amelyet nem lehetett megnyerni. Ezzel tisztában volt minden komoly államférfi, Széchenyi beleőrült a tudatba, hogy ezért márciusi hozzájárulásával a Batthyány-féle – ma úgy mondanánk, koalíciós – kormányhoz ő maga is felelős, Deák Ferenc hazament Zalába, Eötvös József emigrált. Maga Kossuth 1849. áprilisban a veronai kongresszusra hivatkozva vette rá az országgyűlést a történelmi Magyar Királyság felszámolására (ezt nevezik Függetlenségi nyilatkozatnak) – az az apróság, hogy nem volt semmiféle kongresszus sem Veronában, sem másutt, a mai napig nem érdekli a Kossuth-imádókat.

Tisza Istvánról el szokás mondani, hogy ellenezte a háborút – 1914 nyarán; ámde az év végén, a szilveszteri beszédében határozottan leszögezte, hogy további sorsát a háborús győzelemhez köti. Igaz, ő nem menekült el, amikor romba dőlt az állam, amelyet ő irányított a szakadékba vezető útra, hanem emelt fővel várta a gyilkosait; szemben Kossuthtal meg Horthyval.

Horthy személye és politikája különösen tanulságos. 1938-ban állt pályája csúcsán, a 70. születésnapján hálálkodó nemzet, a Szent István-emlékév, az eucharisztikus kongresszus, megfejelve az első bécsi döntéssel – és hat évvel később a romok, a nyilas terror, a háborús pusztulás. A kormányzó az emlékirataiban sem szól arról, hogy ő maga bármiért is felelős volna. Meg sem érinti az a gyanú, hogy talán az egészért ő a legfőbb felelős…

• „Európa gyökeresen megújul ebben a válságban. Magyarország viszont végképpen beleragad a saját sarába. Nem hajlandó szembenézni egyetlen valóságos problémájával sem.”

A teljes cikket a Magyar Hang szeptember 23-án megjelent, 2022/39. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!