Budapest után Bukarest: mennyiben más a román főváros?

A román főváros szürke tömbházai és levegős terei eleinte idegennek tűnhetnek a magyar utazók számára, de ha elidőzünk a részleteknél, észrevehetjük: a megcsonkított múlt bábjából egy modern, európai nagyváros pillangója bújik épp elő. A Ceausescu-korszak nyomai, a szocialista blokkházak és az ódon villák díszletei között egy változó világ képei rajzolódnak ki.

Egészen mostanáig nem értettem, miért sorolják Romániát a balkáni országok közé. Azt hittem, hogy csak jobb híján került ebbe a kategóriába. Nem illik teljes egészében a Monarchia hagyatékát hordozó Közép-Európához, és nem része a Szovjetunió utódállamainak sem. „Akkor legyen Balkán!” – valahogy így történhetett, gondoltam. Eddigi romániai utazásaim helyszínei is megerősítették ezt a vélekedésemet. Nagyvárad? Nagyszeben? Ezekben a városokban nincs semmi szarajevói vagy podgoricai. Kolozsvár? Minden ízében közép-európai. Székelyföld? Egyedi zamata van, de az sem a Balkán. Egészen Bukarestig kellett eljutnom ahhoz, hogy megértsem, miért tartozik Románia ahhoz a régióhoz, amely Bulgáriát és Szerbiát is magában foglalja. Fontos leszögezni: a „Balkán” kifejezést nem értékítéletként használom – nem úgy, ahogy Magyarországon szokás. A Balkánnak voltak olyan évtizedei, amikor egyes szegletei – a miénkhez képest – irigylésre méltó jólétet képviseltek, gondoljunk csak Jugoszláviára. A balkáni életmódnak, az emberi kapcsolatoknak ma is vannak olyan aspektusai, amelyeket érdemes lenne magunkévá tennünk. Ahogy a közép-európaiság vagy a mediterrán életérzés, úgy a balkániság is kulturális örökség, amelynek jó és rossz oldalai egyaránt vannak. Se nem jobb, se nem rosszabb a többinél.

Először a bukaresti Északi pályaudvaron éreztem úgy, hogy máshova érkeztem, mint ahonnan elindultam. Addig csupán pedáns reptéri várótermekkel és modern, kifogástalan vasúti kocsikkal találkoztam. És azzal az irigylésre méltó helyzettel, hogy a repülőtérről mindössze néhány száz forintnyi lejért alig fél óra alatt kényelmesen bejuthattam a város központjába. Aki próbált már hasonlót Budapesten, pontosan érti, miért olyan nagy szó ez.