„…a család… történetének megismerése segítséget jelent számunkra, hogy kialakítsuk identitásunkat.” Tomka Béla történész
Filigrán, idős hölgy, fennkölt elegancia gondolkodásban, szóban, alkatban, mozdulatban, ez volt az én anyai nagyanyám. Karcsú maradt három leánygyermek után is, ezért viselhette a hatvanas években a századelőről őrzött ruháit, kimenőre csakúgy, mint otthon. Fekete, szürke, fényes kelmék, apró virágminták, fehér csipkegallér. A Száva partján volt gyermek, szülei elfakult fényképét gyakran mutatta. Dédanyámra tévesztésig hasonlított, ahogyan anyám is őrá. Nagymama (másoknak Teréz néni) 71 éves volt, amikor unokája lettem, gyerekként öregnek láttam, valójában haláláig őrizte fiatalos küllemét.
Kisgyermekként került Magyarországra, horvátul alig, németül jól tudott, a magyart törte, érteni vélte, a reggeli újságot előkelően, lornyonját kézben tartva tanulmányozta, később, ahogy a látása romlott, kétszáras szemüvegre fanyalodott, annak nyikorgó zsanéros alumíniumtokja mindig keze közelében volt az asztal legszélén, mert teljes lapját az örömös kedvtelés, a pasziánsz kártyái foglalták el.
Nagyapámat 1920-ban súlyos betegség vitte el, hogy mi, sosem kérdeztem. (A gyermek a vannal van elfoglalva, cseperedve a lesz kezdi érdekelni, a volt csak korosan. Akkor aztán van ám teendő; fakó anzikszok, családi iratok, levéltár, hiszen a múlt szemtanúi, minden családtörténet formálói elfogynak lassan.) Nagymama második férjét öt év után veszítette el, Béla bácsinak emlegette, mindig hozzátéve: MÁV-főfelügyelő! Ez hibás magyar hangsúlyaival inkább mulatságosra sikeredett, mint büszkén emlékezőre. Ilyenkor velünk nevetett. A rövid házasságot mint mosolyos közjátékot tartotta számon. Kedélyes, nyugodt teremtés volt, nehezen tűrte öregségét, kivált, amikor édesanyám (akár másik két lánya) nem engedte a konyhának közelébe sem. Ha segítő buzgalmában seprűt vett kezébe, azonnal jótékonyan leteremtették. Mama, bitte! Lassen Sie das! Nagymama a teleket nálunk, a XIII. kerületi Lőportárdűlő Lehel utcai bérlakásában töltötte. Lakhelyén, anyám testvérénél, Rákosszentmihályon körülményes volt a fűtés, reggel három kályhát kellett megrakni, víz a kerekeskútról, árnyékszék a kert végében.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
