Ötven éve mutatták be A cápát, a cápák pedig azóta is próbálják kiheverni a károkat

Több ember harapnak meg más emberek a New York-i metróban, mint ahány cápatámadás történik az egész világon. A cápák nem fenik a fogukat ránk, sokan azonban a bokáig érő tengerbe sem mernek bemenni, a cápáktól tartva. Miért? Az ötven évvel ezelőtt bemutatott Cápa című film miatt, amely végérvényesen megváltoztatta az egész emberiség cápákhoz fűződő viszonyát. A film mindmáig hat a természetvédelemre és a cápák tudományos kutatására is.

Bár Steven Spielberg filmje reflektorfénybe helyezte e tengeri csúcsragadozókat, és a legtöbb mai cápakutató a Cápából eredezteti a pályaválasztását, a kutatásra fordítható összegek nagyban függenek attól, hogy a társadalom mennyire tartja aranyosnak a témát. E téren pedig a cápák nem indultak túl jó pozícióból. Egészen a legutóbbi időkig az emberek nagy része nem különösebben érdeklődött a cápák konzervációja iránt, sőt sokan talán szurkoltak is azért, hogy e veszélyes szörnyek eltűnjenek a tengerekből. Természetesen ez az ellenérzés és előítélet explicit módon soha nem jelent meg a tudományos körökben, de a tudomány is a társadalom közegében létezik, így képtelen függetleníteni magát a korszellemtől.

Persze, a cápák agyatlan gyilkológép-reputációja nem a filmmel kezdődött, hiszen maga a film is csak az általános percepcióra és a meglévő félelmekre erősített rá. De a Cápa hatalmas kasszasikere révén a téma kulturális jelenséggé vált, és olyanok is rettegni kezdtek a tengeri ragadozóktól, akiknek addig eszükbe sem jutottak soha. A Nature-nek nyilatkozó David Shiffman tengeri konzervációbiológus elmondta, hogy a film bemutatása után az anyukája még az úszómedencébe(!) sem mert bemenni, annyira félt a cápáktól. De ma is nemzetközi szenzációt kelt, ha véletlenül feltűnik egy nagyobb cápa az Adrián, és vannak turisták, akik elgondolkodnak, hogy jó ötlet-e arrafelé nyaralni ilyen vészterhes időkben.