És azt ismerik, amikor a szekunder szégyen puszta kézzel veri agyon az emberi méltóságot? Sajnos ez nem vicc, hanem a kereskedelmi tévés show-műsorok, tehetségkutatók és vetélkedők mindennapi realitása. Mondhatnám, hogy végignéztem a hazai kínálatot, hogy másoknak már ne kelljen, de úgyis mindegy: az ország nem elhanyagolható része választja estéről estére a csillámpapírba csomagolt bántalmazást. Sztárboxtól a Megasztárig, Nyerő párostól A Kísértésig lassan elfogynak a kérdéseink, míg végül egyetlen hatalmas válasz marad csak, méghozzá arra kérdésre, hogy vajon miért mindig mástól várjuk a megoldást a saját problémáinkra.
Amilyen kézenfekvő, legalább annyira unalmas lenne morált és műveltséget számonkérni a mai szórakoztatáson. Régi álmom ugyan egy esztétikai kommandó, amely váratlanul tör rá a gyanútlan áldozatra, kíméletlenül kiüti a kezéből a távirányítót, és könyvet tesz a helyébe, de legalábbis Bergmanra, Tarkovszkijra vagy Kuroszavára kapcsol. De vajon egészségesebb társadalmat teremtene-e, ha a három festőművészt felsorolni képtelen celebek helyett, mondjuk, az Egri János vezette Elmebajnokság félelmetes tudású versenyzőit néznék? Felismernénk-e akkor, hogy három és fél évtizede vesznek hülyére bennünket? És vajon tennénk-e ellene?
• Miért élvezzük annyira az immoralitást a képernyőn?
• Mi az egyetlen különbség a hírességek és a közönségük között?
• Miért éri meg porig alázni a celebeket?
• Mi volt Tóth Gabi pozitív üzenete a Megasztárban?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
