„A demokrácia határvidékén élünk” – Mi maradt a CEU-ból?

Csütörtök délután van, a budapesti Közép-európai Egyetem Nádor utcai modern épületében járunk. Bár a helyszín a 2017-es lex CEU óta nem klasszikus egyetemi helyszínként működik, mégis sorra érkeznek a hallgatók a második emeleti szeminárium terembe. A legkülönfélébb területekről: bölcsészek, művészeti hallgatók, jogászok, szociológusok, média designt, kommunikációt tanuló fiatalok. A CEU Demokrácia Intézete és a Független Képzőművészeti Tanszék közös kurzusára, a Kontextus programra jönnek, amely ugyan nem diplomát adó képzés, de kreditként elszámolható. És a lelkesedésből ítélve olyan hiányt pótol, amelyet az állami alapképzés nem tölt ki: a kortárs művészet szerepét, határait feszegeti aktuális társadalmi kérdések kapcsán.

– Szerintem a kortárs művészetnek bátornak, izgalmasnak kellene lennie. Mégis azt látom, egyre több művész megalkuszik, a biztonsági keretek között marad. A túlélésre játszanak, nem látok olyan provokatív kiállításokat, amik kicsapnák a biztosítékot – magyarázza lapunknak az előadás előtt egy művészeti hallgató. – Egyre több művész barátomtól hallom, ha nem akarnak éhen halni, jobb híján a Magyar Művészeti Akadémiához pályáznak. Márpedig ez nem a művészi függetlenségről szól, inkább egyet jelent a kompromisszumokkal. Sok évet éltem Hollandiában, ott a művészek támogatása nem kormányszimpátia alapján működik – teszi hozzá egy fiatal lány.