
Kell-e tartanunk muszlim hatalomátvételtől Európában? Gondolatok kultúrák együttéléséről és a világ jelenlegi problémáiról a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadás tizedik évfordulóján.
Mit jelent azonosulni az áldozatokkal? A tíz évvel ezelőtti Charlie Hebdo-mészárlás után erről is hosszas vitákat kellett folytatni. Ma már sokan nem is emlékeznek a brutális vérengzés körülményeire, de automatikusan váltanak franciára, ha a valakivel való szolidaritást ki akarják fejezni. Je suis. A 2015. január 7-ei eset utáni sokk legalább akkora népszerűséget hozott a francia „én vagyok”-nak, mint később a zaklatásokkal szembeni kiállás az angol „én is”-nek. Mondjuk, ma is, miközben már a jelentésébe sem gondolunk bele. Nemhogy arra, kik voltak az ismert karikaturisták: Cabu, Wolinski, Charb vagy Tignous.
Annak idején persze belegondoltak. Facebook-jelvény is lett sokak számára, mára egy a sok közül. Mások meg vérre menő vitába kezdtek a Facebookon arról, ki szabad-e állni egy ennyire tiszteletlen, sértő lap mellett. Bizonyítékul csatolták is a mindenféle pimasz karikatúrákat Jézusról, a pápáról vagy Szűz Máriáról. Gyorsan hozzátéve, hogy persze, egy brutális mészárlást ez sem tesz jogossá. Viszont a politikai jobbról – de még középről vagy balról is – továbbra is elsősorban az idegesítő provokátorokat látták a karikaturistákban, nem pedig a szólásszabadság mártírjait.
Erről is olvashat a cikkben:
• Kik lephették meg az olvasót véleményükkel a mészárlást követően?
• Mit gondolhattak a békés muszlim tömegek?
• Milyen jövőt jósolt nekünk Michel Houellebecq?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!