Címtáblát is íra Pilátus

Egy–másfél évtizede a gyermeknevelés új trendjeként a szülők kiposztolták gyermekeiket a Facebookon, amint „bűneiket” ismertető feliratot tartottak a kis kezükben. A címkét természetesen a szülők írták. Úgy érezték, a közösségi média általi megszégyenítéstől félni fognak a gyerekek, és nem követnek el olyan főbenjáró vétkeket, mint a bepisilés, hányás az autóban, vagy hogy meg akarják borotválni a macskát. A gyermek bármilyen engedetlensége esetén a feliratot elkészítette a szülő, és régi korok dicstelen szokásait alig leporolva föltette lesütött szemű kicsinyét az internetre, a nyilvános megszégyenítésnek ezt a ma már olcsó, mindenki számára azonnal hozzáférhető módját választva. Legyünk kíméletesek, és tételezzük föl, hogy nem tudtak büntetésük középkorias jellegéről, amikor a lopásért, paráználkodásért kalodába zárt szerencsétlen embereket még egy szégyentáblával is megalázták, és odavetették a csőcseléknek gúnyra, kiröhögésre, leköpdösésre.

Egy apa nemrégiben hasonló módon büntette gyermekét, de pechére a közösségi média a gyerek mellé állt. A történetet a népszerű rádiócsatorna műsorvezetője ismertette. A beszélgetésben kollégáival együtt példásan elítélte a történteket, hangsúlyozva, hogy gyerekkel nem szabad ilyesmit tenni. Jó lett volna, ha itt megállnak, és témát váltanak, de nem ez történt. Váratlanul hozzátették, hogy ilyet csak felnőttekkel lehet tenni. Mert a felnőtt az más. Ekkor kezdtem a reggeli kávét letéve jobban odafigyelni. Ugyanis az ötlet bűvöletében rögtön el is kezdtek játszani, találékonyan, vicceskedve, egymás rovására, melyiküknek milyen feliratú táblát akasztanának a nyakába. Felsőfokú végzettségű emberekről van szó, akiknek kellett, hogy legyen valamennyi történelmi tudásuk az elmúlt századokról, évezredekről. Nem állította le egyikük sem az ízléstelen játékot, hanem perceken át személyre szabott virtuális feliratokat gyártottak egymás vétségeit, gyarlóságait kipellengérezve. És persze nagyokat vihorásztak közben, mert ez a megszégyenítésdolog ugyebár annyira szellemes. Még azt is kiötlötték, kit hova állítanának ki táblával a nyakában a nyilvános térben, a város ismert utcáin, terein.