Citrushínár, sertésköröm, kompromat

Hunniánkban, a kétezres évek harmadik évtizedében oly’ délceg színvonalon folyik a kampány, azaz az úgynevezett érvek és az úgynevezett programok ütköztetése, hogy Orbán miniszterelnök akképpen igyekszik meggyőzni az ország népét alkalmassága felől, hogy ipponnal gyűr le egy levágásra ítélt sertést. Mindeközben Fásy Ádám, Bunyós Pityu és Sláger Tibó, azaz – de ki az Hunniánkban, ki ezt ne tudná! – a Mesterhármas repedt fazék módjára elóbégatja a „Piros volt a paradicsom (nem sárga)” kezdetű népies műdalt, mialatt a világ alkoholbetegségtől leginkább sújtott országában kormányfőnk disznókörömből issza az adómentesen kotyvasztott kisüstit. Nahát ebben az országban képzeld azt a vágtát – ahogy Csengey Dénes meg Cseh Tamás mondta. Apropó, önök is farmerben meg márkás ingben szoktak disznót vágni, mint a Dunántúli-középhegység géniusza tette ezt a minap Öttömösön?

Mellékszál, de hazánk kulturális mélyrepülésének kiváló le-nem-nyomata, hogy az elmúlt tizenkét évünkről – Pintér Béla színdarabjait meg talán egy-két pályatárs publicisztikai munkásságát leszámítva – nem születtek érvényes művek, szemben – mondjuk – a kommunizmus évtizedeit feldolgozó alkotások tömkelegével.