Kitárni a falun túli nagyvilágot, élményeket adni, valódi esélyegyenlőséget biztosítani. És közben a tinédzserek lelkét ápolni, hagyományaikat megőrizni. Évtizedek óta ezen dolgozik egy maroknyi csapat az Ormánság távoli szegletében Heindl Péter vezetésével. Bár a körülmények küzdelmesek, az eredmények lenyűgözőek.
Bodzaillat vezet az ország egyik legszegényebb falujába, Gilvánfára. Az út menti földparcellákat vízelvezető árkok, a hajdani mocsárvilág ma is meglévő nyomai szabdalják. Alig négyszázan lakják az ormánsági falut, szinte valamennyien cigányok.
– A templomtornyot kövessétek, ott vagyunk a gyerekekkel! – igazít útba dr. Heindl Péter, amikor a találkozót egyeztetjük az általa alapított tanodába. El sem lehetne téveszteni az irányt, az egyforma, jórészt vályogból készült házak közül kimagaslik a torony, más közintézményt nem is látunk. Pedig van itt óvoda is, tudjuk meg hamarosan, és ezzel véget is ér a helyi nevezetességek sora. A vegyesbolt, de még a kocsma is rég bezárt, mozgóboltok árulnak alapvető élelmiszereket heti négy-öt alkalommal, aranyáron. Községháza, orvos, általános iskola a három kilométerre fekvő Magyarmecskén van legközelebb.
• Miért és hogyan tanultak meg a foglalkozást vezetők is beásul?
• Hogyan tudták közel hozni az iskolát a mélyszegénységben élő gyerekekhez?
• Hogyan kezdték el a roma ősöket kutatni?
• Mennyien tanulnak tovább a tanoda után?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
