Covid

Kevesen vannak, akik megússzák. Most már én sem tartozom közéjük. Pedig bíztam a három oltásban és abban a több mázsányi vitaminban, amit magamba tömtem az elmúlt két évben. Nem jött be. Torokfájás és olyan érzés, mint amikor a filmen a kép és a hang között öt kockányi eltérés van, szóval késik a kép. Vacak dolog. Nem vagyok ahhoz szokva szerencsére, hogy ne menjen minden a szokott rendben. Most bele kellett ebbe törődnöm.

Tudom, nem nagy ötlet. Kitettem a „közösségi” oldalra, hogy covidos lettem, imát, együttérzést és tanácsot fogadok. Ami ezután történt, azt sosem gondoltam volna. Rengeteg szívecske és egyéb jel jelent meg pillanatok alatt. És hozzászólás, tanács, ima, szándék, ötlet. Vagy csak simán rám gondolás…

Fülöp-szigeteki nagyon kedves egykori tanítványaim (összesen egyszer voltam náluk) rengeteg köszöntést, imát küldtek, abban a nagyon vallásos országban ez természetes, máskor is kapok tőlük levelet, vagy csak annyit, hogy hiányzom. Egy nyári kurzust tartottam náluk énektanároknak, Kodály nevében. A hétvégém szabad volt, szombaton elmentem hát a közeli, oszlopokon nyugvó, tehát falak nélküli templomhoz. Kérdeztem a papot, mikor lesz itt mise. Azt mondta, nem érti a kérdést. Próbáltam másként fogalmazni, felajánlottam az angol helyett egy más nyelvet. Úgy sem értette. Kiderült, magát a kérdést nem érti, hiszen vasárnap reggel nyolctól este nyolcig minden órában van szentmise… Ebben a kedves országban egyetlen zavaró dolog volt, a gyíkok jelenléte. Ahogy lement a nap – az Egyenlítő közelében ez egy pillanat alatt történt meg –, azonnal megjelentek. Nekem nem a kedvenceim, hogy finoman fogalmazzak. Belepték az utakat, de szállodai szobám mennyezetén is volt mindig egy, ami körbemászott. Rettenetes érzés volt. Szerencsére nem potyogtak le. A dolgok összeérnek: a covid első napján – érdekes módon – az itteni szobámban is találtam egyet, falevélnek álcázva magát bujdokolt szegény ártatlan, nem sok ereje volt már. De ahogy megmozgattam, elindult. Egyik kedves szomszédomat kértem meg, hogy vigye ki, aki meg is tette, dacolva a betegségemmel.